top of page

Finom ételek Madeirán

Az ételekkel kapcsolatban előre kell bocsátanom, hogy rendkívül veszélyesek, ugyanis nagyon finomak és többnyire hízlalóak. Tapasztalatból beszélek, miután az első hat hónapot lényegében evéssel töltöttem, nem mondhatnám, hogy éppen top formában vagyok. De boldogan áldoztam föl magam és ettem a különleges ételeket, amiknek eleinte még a nevét sem tudtam kimondani, csakhogy részletes és kimerítő beszámolót írhassak nektek róluk. Azt azért még elárulom, hogy most 27 fokban a strand helyett az edzőteremben izzadok, de olyan csodálatos panoráma tárul elém közben, hogy itt még ezt is szívesen teszem.



De most akkor jöjjön a lényeg, pár finom és laktató étel, amit érdemes megkóstolni, ha madeirán jártok.


  1. Lapas

  2. Bolo do caco

  3. Espada com banana

  4. Espetada com milho frito

  5. Levesek, minden mennyiségben

  6. Bacalhau és Bife de atum


1. Lapas


Egyfajta tengeri csiga, ami a Portugál azon belül is a madeirai és Azori szigeteki konyha különleges ízvilágát gazdagítja. Előételként Madeira összes éttermében megtalálható. Próbáljátok ki, ha erre jártok és nyitottak vagytok a tenger gyümölcseire. Mi imádjuk.



2. Bolo do caco


A Bolo do caco a helyi street food. Kihelyezett bódékban lehet venni, ez egy kerek kis lapos buci, amit középen kettévágnak és fokhagymás, petrezselymes vajat olvasztanak bele. Ezután négybe vágják és már viheted is. Ennyi. Egyszerű, de nagyszerű. Finom és laktató. Nagyon jól tükrözi Madeirát. Természetesen lehet már kolbászosat vagy sonkásat is kérni, de az eredeti, az alap verzió a legfinomabb. Mint a fokhagymás lángos. Nekem. De persze kinek hogy, ízlés szerint. Porto Santon nekünk azt mondták, hogy porto santoi lisztből készül az igazi és hogy onnan is származik a Bolo do caco. Ezzel azonban nem minden madeirai ért egyet. Az biztos, hogy Madeirán minden étteremben lehet kapni. Van ahol kérni sem kell, automatikusan kihoznak egy kis kosárkával, de persze a számlán szerepelni fog, ne lepődjön meg senki. Körülbelül 3 eurós összegről van szó.


3. Espada com banana


A tradicionális madeirai étel. Portugálul espada, angolul black scabbardfish, németül schwarzer Degenfisch, magyarul talán fekete kardhal, de a halszakértők, ne lincseljenek meg, ha tévednék. Így néz ki:

Fekete és van foga, amit ha megnéztétek a videót, láttátok, hogy vernek ki az előkészítés során. Nem egy bizalomgerjesztő látvány, de a végeredmény nagyon finom. A fekete réteget ledörzsölik róla, szépen kifilézik és a tányérra egy gyönyörű fehér halfilé kerül bundában, banánnal, maracujával vagy mindkettővel édesítve. Isteni finom.


4. Espetada


A nevük nagyon hasonló, de nem összekeverendő. Az Espada a hal, az Espetada grillezett hús, eredetileg (és nekem így sokkal finomabb is) babérnyárson. Már leírva is nagyon hasonlít a nevük, de ahogy a portugálok beszélnek... aki tudja, tudja, aki nem annak leírom. Elharapják a szavak elejét és végét és a közepét pedig elképesztő sebességgel mondják ki. Ez valahogy így hangzik: Spda és Sptda. Kezdőként, nulla portugál tudással, ez viszonylag kényelmetlen szituációkhoz vezethet, érdemes inkább rámutatni az étlapon vagy mondani a számot, biztos ami biztos, mert hiába kérdez vissza, hogy jól értette e, te biztos, hogy nem fogod érteni a kérdést csak hülyén bólogatsz, aztán eszed amit kapsz. Mindkettő finom, de mindkettőhöz meg is vannak a legtutibb helyek, hogy hol érdemes enni, mert ott kimondottan finoman vagy jó alapanyagokból készítik. Mi az első hetekben, úton, útfélen mindenkitől, taxisok, ingatlanosok, bolti árusok, hivatali ügyintézők, iskolatársak szülei, tényleg mindenki aki helyi és valamilyen módon kontaktba került velünk, az Istenhozott után gyakorlatilag azonnal adták az infókat, hogy szerintük hol a legjobb a Poncha, vagy az Espetada a szigeten. Hamar rájöttünk hogy ha nem is minden út, de sok út itt a szigeten Camara de Lobosba vezet. Azon belül azonban eltérnek a vélemények, hogy pontosan hova. A 3 leggyakrabban említett étterem Espetada ügyben, tesztelés alatt van, ez a legjobb módja annak, hogy mi is megtaláljuk a saját kedvenc helyeinket a szigeten. Én az Espetada-t babérnyárson grillezve szeretem a legjobban és Milho frito-val tálalva. Ez egy egyszerű kukorica lisztből készült étel, amit kockákra vágnak és olajon megpirítanak. A külső rétege roppanós, belül omlós, puha és tálaláskor atomhőmérsékletű, érdemes óvatosan bánni vele és kettévágni mielőtt bekapod.



5. Levesek


Mivel ez egy magyarnyelvű blog (egyelőre) ezért valószínűleg kevésbé lesz érthető, miért vagyok odáig meg vissza, hogy itt mennyi féle finom leves van vagy hogy a gyerekek kapnak a suliban levest és másodikat ebédre. DE! Én Németországban éltem 10 évet. Ott nincs ekkora kultusza a levesnek. Nincs is szinte leves az étlapokon. Ha mégis véletlenül előfordul, akkor paradicsomleves vagy francia hagymaleves. Ősszel Kürbissuppe. Schluss. Én mostanáig nem tudtam, hogy Portugáliában ez lényegében ugyanúgy működik, mint Magyarországon. Nagyon boldog vagyok, hogy többféle levesből válogathatok, külön öröm, hogy bármikor kaphatok egy tányér húslevest étteremben és nem tésztával, hanem rizzsel. Ez mekkora ötlet? Magyar lányként a húslevesbe cérnametélten kívül nem nagyon tudtam mást elképzelni, aztán a 10 év hamburgi csináldmagadmozgalom keretében örültem, ha egyáltalán bármiféle levesbe passzoló tésztát be tudtam szerezni az otthon készített húslevesembe. De a rizsre soha nem gondoltam. Pedig nagyon jól működik és egészségesebb is, mint a tészta. További örömre szolgálnak Madeirán a különböző hal levesek, amik tengeri halfilékből készülnek, sosem kell szálkázni és a gyerekeknek is nyugodt szívvel megveszem. Ezenkívül ott vannak a mindentbele levesek, mint a Sopa de trigo és társai, még nem tudom pontosan melyik melyik, de már nem is kérdezem meg mi a napi leves (Sopa do dia), csak kérem, mert úgysem jegyzem meg mi a neve és mert mert úgyis nagyon finom lesz. Ezek 1,5-3 eurós történetek és többnyire én jól is lakom velük. Mindegy hogy hol és mikor veszed. Étteremben, közértben vagy a sarki kívülről lepukkantnak tűnő étkezdében. Ott is ugyanolyan finom lesz. Ezek a kívülről lepukkantnak tűnő helyek egyébként megérnének egy külön posztot, mert sokszor hatalmas a döbbenet, mikor belépsz. Kívül szakad le a fal, belül pedig szuper modern környezet, koktél vagy shisha-bár, bárpult beépített led csíkkal, pálmák a belső udvaron, amit kívülről egyáltalán észre sem venni... Ez is tipikus Madeira, ha esélyt adsz és belépsz és közelebbről, mélyebbről szemléled, akkor jössz rá igazán, mekkora kincs ez a hely itt nekünk Európában. Még egy dolog: a tükörtojás. Ezt itt muszáj még megemlítenem. Előre bocsátom, hogy én imádom a tükörtojást, évek óta azt eszem szinte minden nap reggelire. Itt a tükörtojást mindenbe beleteszik. De tényleg mindenbe. A steak tetején ott van, a hamburgeben ott van és most kapaszkodjatok meg... beleteszik a paradicsomlevesbe is. Bizarr, tudom, de én már a csak a tükörtojás mániájuk miatt is alapból szeretem ezeket az embereket és jelen pillanatban sehol nem élnék szívesebben a világon.


6. Bacalhau és Bife de atum


Itt minden nagyobb közértben (ebből kettő van, a Pingo doce és a Continente) van halas pult, ahol a friss halakon kívül, Bacalhau-t is lehet kapni, sózott, szárított formában. Napokig kell áztatni vízben vagy tejben mielőtt a sütőbe kerül. Mindkettőt hallottam már madeirai születésű embertől. A neten is többféle recept van, innentől kezdve nem az én tisztem igazságot tenni és nem is ez a blog témája. Abban mindenki egyetért, hogy több napig kell ázzon és többször is cserélni kell közben az áztató levet. Eközben jól megszívja magát és kiázik belőle a só. Az étteremben már egy vastag, testes, halszelet kerül eléd. Puha és omlós a húsa, ami szinte hihetetlen, ha az ember megnézi a sós, extrém vékony, szárított hal féleséget a közértben. Van benne egy-két nagyobb szálka, erre készülj fel, de nem okoz gondot, könnyen észrevehető. Többnyire burgonyával, párolt zöldséggel vagy salátával szervírozzák.



A tonhalat nem ragozom túl, biztosan mindenki kóstolta vagy ismeri. Azonban itt Madeirán, a tonhal új értelmet nyert számunkra. Németországban vagy akár Magyarországon is az természetes, hogy bárhol kaphatunk lazacot, de tonhalat azért többnyire saláta formájában, konzervből szervíroznak. Itt a friss Tonhal steak rendszeres szereplője az étlapoknak. Ezenkívül belekerül a hal levesekbe is. A piacokon és a közértben is lehet friss, nyers tonhalat kapni, amit ott szeletelnek ki előtted, a hatalmas tonhal törzsből.


Ha érdekelnek rövidebb, naprakész bejegyzések tőlem, kövessétek a Madeira blog Abigélet nevű Facebook oldalamat és a YouTube csatornámat.


Jó étvágyat, ölelés Abigél



766 megtekintés1 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

댓글 1개


Ildikó Kiss
Ildikó Kiss
2022년 9월 18일

Nagy szerencse, hogy ebéd után kezdtem elolvasni a történetet, mert még most is csak nyelem a nyálam, pedig nem is vagyok éhes. Én nem vagyok egy ínyenc, de ahogy leírtad biztos megkóstolnám.🎀

좋아요
Subcribe
bottom of page