Abigélet

Sosem késő elkezdeni egy új nyelvet, ne féljetek belevágni. Ha tehetitek anyanyelvű tanárt vagy nyelviskolát válasszatok. Kifejetem miért.

Köszönet és hála annak a sok sok embernek is, aki már a blog indulása óta velem van, kérés nélkül velem tart és támogat a vlogolásban is.

Ne kockáztassuk az életünket egy tökéletes fotóért!

Még mindig gyönyörű virágszálamnak szólít. Akkor is, mikor csúnya vagyok, betegen fekszem kipirosodott orral, vagy kötőhártya-gyulladással.

Hosszú évek teltek el mire a marcangoló honvágy csillapodni kezdett. De sosem tűnt el végleg. Most is itt van velem...

Na ez az, amire nem vagy felkészülve egy ilyen helyen, egy ilyen szituációban, 24 fokban, a világ végén, egy karácsonyi koncerten...