top of page

40!

Igazából már 2 éve 40 vagyok. Nem úgy, mint mások, hogy lefelé kerekítek, hanem mint mindent, én ezt is fordítva csinálom. Már 2 éve, mióta betöltöttem a 38-at, mondogatom, hogy 40 éves fejjel így meg úgy... erre a férjem hívta fel a figyelmemet, amikor a 40. szülinapomon sírva omlottam az ölébe, hogy úristen 40 éves lettem. De hiába készültem rá már 2 éve lélekben, hiába szoktattam magam a gondolathoz, mégis érzékenyen érintett mikor végül tényleg bekövetkezett. Már nem jön többé a válasz, hogy “dehogy vagy drágám, még csak 38, még csak 39 vagy” amit azért jó volt hallani, talán ezért is csináltam. Nem tudom.


Mindig is féltem az öregedéstől. Már sokkal korábban a húszas éveimben is. Sokat gondolkoztam az életen, halálon, öregedésen, az élet értelmén. Szerettem beszélgetni idősebb emberekkel, meghallgatni az élettörténetüket, a véleményüket, érzéseiket ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Jobban éreztem magam a társaságukban, mint a velem egykorúak között. Egyszer valaki azt mondta, hogy nagyon idős a lelkem, sokszor születtem újra és sok mindent megéltem már, de valaki egyszer az ellenkezőjét is mondta, hogy új a lelkem, fiatal, ártatlan, ezért keresek szorongva válaszokat az élet nagy kérdéseire, miközben a velem egykorúak buliznak, élvezik az életet és teljesen máson járnak a gondolataik. Akárhogy is van, az idősebb emberekkel való beszélgetéseim során egy dolog világossá vált, hogy a lélek nem öregszik olyan ütemben, mint a test. Kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy belül még fiatal, csak a tükörképe változik évről évre. Ez volt számomra a legijesztőbb. Még most is az. Már én is érzem. Belül még 25 vagyok és kívül már látható jelei vannak az öregedésnek. Nem is annyira az arcomon. Mindig is nagy gondot fordítottam az arcápolásra és vannak szuper trükkök, praktikák, kozmetikumok, amik segítenek a ráncok elleni harcban. Erről írok majd egy külön blogot. De az őszülés ellen nincs semmi, nem tudod késleltetni. Tudom, hogy most trendi az ősz és sokan hagyják lenőni, én elfogadom, ha valaki így dönt, sokaknak jól is áll, de én nem akarok ősz hajat látni a fejemen. Még nem. Nekem marad a festés viszont az már csak utókezelés és minden 3-4. héten már látod az ősz töveket. Van, akit ez hidegen hagy, de engem kikészít. Nem arról van szó, hogy nem fogadom el az öregedést, mert hiú vagyok és kézzel lábbal küzdök ellene, plasztikázok, botoxozok... sosem tenném egyiket sem. Elég elrettentő példát láttam. Inkább a helyes táplálkozás, rendszeres sport és a minőségi bőrápolás híve vagyok. Szóval nem tartozom sem a kétségbeesetten 20 évesnek kinézni akaró 40es nők, sem a teljesen belenyugvó, az öregedésre fittyet hányó nők táborához. Én, mint mindig valahol középen vagyok. Elfogadom, úgy fogok öregedni, ahogy a természet megköveteli, de azért nem hagy hidegen. Megérint, elgondolkoztat, próbálok miérteket keresni, értelmet találni az egészben. Eszemben sincs 20 évesnek kinézni vagy bármelyik 20 évessel felvenni a harcot.


40 évesen már tisztában vagyok az értékeimmel. Sokkal bölcsebb, érettebb, nyugodtabb vagyok, mint 20 évesen voltam. Már nem akarom elfogadtatni magam mindenkivel, nem akarom megérteni, miért fordul valaki minden ok nélkül ellenem, felismerem az örök elégedetlen, negatív, őszintétlen vagy olykor akár rosszindulatú embereket magam körül és próbálok távol maradni tőlük vagy hagyom őket továbbállni. Már nem kell, hogy mindenki szeressen. Ha most számot kéne vetnem az életemmel, azt mondanám, hogy elégedett vagyok. Elértem és túl is szárnyaltam bizonyos céljaimat, amik közül az első számú mindig is a család volt, mert nekem ez gyerekként nem adatott meg. Most viszont igen. Van két csodálatos gyermekem és egy szuper férjem, akivel 17 éve szeretjük és támogatjuk egymást hol egyikünk, hol másikunk karrierjére, hol a családra koncentrálva jobban. Nem vagyok különösebben tehetséges a nyelvtanulásban, de 3 nyelven beszélek és a negyediket tanulom. Van egy német állampolgárságom, egy fotóstúdióm és egy házam kilátással az óceánra. Én ilyesmiről még csak álmodozni mertem 20 évesen. Na meg a jogi diplomáról, aminek sok hasznát végül nem vettem, tekintve, hogy jogász karrierem csupán 3 évig tartott, mert utána elhagytuk az országot. A személyi igazolványomon és jogosítványomon fel van tüntetve a dr. titulusom. Ha máskor nem is, amikor azokat elkérik eszembe jut, hogy az is én vagyok, nekem sikerült sok év kitartó munkájával elérnem.


Így összegezve azért nem tétlenkedtem az elmúlt 40 évben. Bár sok minden nem úgy alakult, ahogy elterveztem, főleg a jogi karrieremet és különböző világmegváltó terveimet illetően, de azért azt hiszem nem panaszkodhatom. Mindenkinek javaslom, hogy üljön le, írja össze mit ért el idáig az életben, mert amikor reggel felkeltem, még olyan gondolatok cikáztak a fejemben, hogy 40 éves vagyok, nem vittem semmire, nincs karrierem, csak egy anyuka vagyok, aki nap mint nap láthatatlan munkát végez, amit senki sem vesz észre, csak ha nem csinálja. (Anya nincs tiszta zoknim, hova tetted a pólómat, éhes vagyok...) A pozitív dolgokra koncentrálva viszont egész jó kedvem kerekedett itt a végére. Lassan eljutok oda, hogy olyan közhelyeket írok, mint hogy minden kornak megvan a maga szépsége, amit már százszor hallottam ezelőtt, de azt hiszem most értettem meg igazán. Már nem is fáj annyira, hogy 40 éves lettem. Ennek a kornak olyan szépségei vannak, amiket csak most fedezhetek majd fel és ha ez így van, akkor ez igaz a további életszakaszokra is. Csak lenni kell olyan szerencsésnek, hogy megérjük és ha lassan is és óvatosan, bizonytalanul lépkedve, mint én, de végül elfogadni és elindulni ezen az új úton, esetemben negyvenes nőként és megkeresni azokat a szépségeket és lehetőségeket amiket ez az évtized rejt magában.


Life begins at forty:


274 megtekintés0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Házasság

Honvágy

Comments


Subcribe
bottom of page