Meg volt az első találkozásom a német pókokkal, ami hasonlóképpen zajlott, mint az otthoniakkal. Ezekkel a kis cuki állatkákkal valahogy minden nyelven szótértek. Na nem úgy, hogy kedves csevegésbe kezdünk, hanem sikítozva menekülünk mind a ketten. Ezzel a kis tündérrel fürdés közben hozott össze a sors. Bár barátoknak igencsak híján vagyok, de annyira még nem gáz a helyzet, hogy megörültem volna a hívatlan vendégnek. Pedig Tomi vigyorogva megjegyezte, hogy Te panaszkodtál, hogy itt senki se nyitja rád az ajtót. Haha. Hát ez a kis szőrös lábú sem éppen kopogott, hanem sokkal inkább kukkolt mind a nyolc szemével. Épp zuhanyoztam, naná, hogy hajat is mostam. Eközben ugye az ember felemeli a fejét, nehogy az a megrázkódtatás érje, hogy a szemébe folyik a hab. Az okosabbak ilyenkor becsukják, úgy is kivitelezhető a dolog. Én a közben plafont bámulós, fejet hátravetős figura vagyok. És akkor! Megpillantottam épp fölöttem! A hosszú lábaival. Először lebénultam. Nem tudom ez milyen állati ösztön, nem attól féltem, hogy megesz, nem akartam magam halottnak tettetni, attól féltem inkább, hogy rám ugrik vagy csak úgy simán rám esik. Ugyanaz a végeredmény, hozzámér és utána eltűnik. Ez a legnagyobb bajom velük. Túl gyorsak és úgy elspuriznak, hogy bottal ütheted a nyomukat. Ehet a fene, hogy éppen melyik testrészeden héderel. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy üvöltve csapkodsz magad körül a fejed ide oda dobálod, mintha valami indián törzsi táncot lejtenél. Ezt azonban most nem lehetett, a félelmemnél az anyai ösztön erősebbnek bizonyult, ugyanis Majácska aludt. Halkan kellett lereagálni a dolgot. Szóval a néma halálsikoly után, kiugrottam a kádból úgy ahogy éppen voltam habosan, vizesen és a szemmel bűvöléssel próbálkoztam. Tudtam, hogy egyetlen óvatlan pillanat, hogy szem elől tévesszem és eltűnik! Aztán jöhet a törzsi tánc. Úgy oldottam meg, hogy fél lábbal visszaléptem a kádba és először az egyik felemet mostam le, aztán a másikat. Ha esetleg ugrana, akkor én is fürgébben tudok menekülni, mivel fél lábbal már kinn vagyok. Ezalatt Ő fel-le mászkált, nem maradt ám egyhelyben, az is lehet, hogy betegre röhögte magát és minden szemszögből látni akarta azt a hülyét, aki fél lábbal a kádban zuhanyozik. A kád fölött, hosszában oda-vissza sétafikált. Én meg lekövettem fél lábon ugrálva, gondosan ügyelve, hogy mindig a kád ellenkező térfelén legyek, ha ugrik vagy esik, véletlenül se rám. Közben sikerült lemosnom a habot, Maja sem kelt fel, büszke voltam magamra, hogy lényegében alig ijedtem meg. Megvártam Tomit, bemószeroltam nála a kukkoló kisbarátomat és az én hős férjem kilakoltatta a fürdőszobából. Bántani sosem engedném, csak kivitte és elengedte. Előtte mondjuk még megfuttatta a nappaliban, mert kipattant a pohárból, mint egy gumimaci és próbált visszaspurizni a fürdöszobába, (gondolta sehova a jó helyről) de belefutott Tomi poharába és mégiscsak kint töltötte az éjszakát.
Comments