Bahamák, Key West, Palm Beach, Boca Raton

Kedves Szeretteink!

Azt hiszem biztosan állíthatom, hogy életünk legemlékezetesebb, legélménydúsabb és legszebb utazása ér hamarosan véget. Az esküvő olyan volt, mint egy álom, és lényegében az egész nászút így visszagondolva maga volt a tökély számunkra. Minden kiforrta magát. Az esküvő utáni 3 napos nászutunk a Bahamákon, aztán az autóbérlés és 2 nap autózás először a Key Westre és ma a Palm Beach-re, Boca-ra... ezek mind útközben alakultak ki. Mindenről megpróbálok írni pár sort, de sajnos nem tudom visszaadni úgy, ahogy szeretném, ezért inkább a képekre hagyatkozom...

Bahamák

Már önmagában a hajó valami elképesztő élmény volt. Megérkezésünkkor énekelve, táncolva fogadtak. A fedélzeten várt az ebédünk, amíg ettünk addig a kabinunkba vitték a csomagjainkat. Kicsit később, a medencéknél olyan fergeteges party vette kezdetét, amikor elindult a hajó, hogy fényes nappal (du. 4) vizesen, mezítláb, bikiniben táncra perdültünk mind a ketten. Gyerekek, fiatalok, öregek, mindenki táncolt! Így indult. Nem lett rosszabb. Éjjelig mulattunk. Reggelre elértünk egy kis szigetre, gyönyörű volt. Nem ragozom, mert itt majd beszélnek a képek helyettem. Smaragd zöld víz, hófehér homok.

Délután 5-kor indultunk tovább, vacsoráztunk a naplementében a nyílt óceánon. Leírhatatlanul gyönyörű. Ragyog, csillog, másodpercenként más színek.

Sajnos még a fotók sem adják vissza. Aztán több program közül is választhattál, ilyen buli, olyan buli, kaszinó, koncertek, kabarék, bingó, játékos vetélkedők... Reggelre Nassauba érkeztünk, ahol kikötöttünk és szabad program volt egész nap. Mi elmentünk a kék lagúnába, ahol delfinekkel és fókákkal foglalkoznak állatvédők. Ez volt a csúcspontja a hajóútnak.

Én is itt akarok dolgozni, tanítani, etetni, itatni, figyelni őket, kommunikálni velük, tanulni tőlük. Olyan értelmesek, szépek, barátságosak. Nagyon jó volt ott lenni. De el kellett jönni, mert a hajó nem vár... este elindult vissza Miamiba. Hétfő reggel kikötöttünk és béreltünk egy hófehér Mustang kabriót.

Key West

Irány le Key Westre, ez az USA legdélebbi pontja, 90 mérföldre van csak Kubától! Ez volt Tomi nagy álma, vezetni az USA-ban :) ráadásul ezt az autót, amit nem is lehet Európában kapni. És ezen az úton, ami 300 km az óceánban különböző hidakon és kis szigeteken... ennek megvan a maga feelingje. Szól a jó kis latin zene, körülötted pálmafák és a tenger, a hajad fújja a szél. Gyönyörűséges. Maga az út. Key West nem volt olyan nagy szám, inkább kicsit western filmbe illő! Megnéztük a világítótornyot, Hemingway otthonát

és a legdélebbi pontot jelölő követ.

Meg persze a strandot sehol sem hagytuk ki. Este azonban visszaindultunk Miamiba, a naplemente útközben ért minket és lenyűgöző volt. Megszálltunk egy motelben és kedd reggel vagyis ma az utolsó napunkon elindultunk Palm Beachre.

Palm Beach, Boca Raton

Végig mentünk a Marley meg én forgatási helyszínein. Aki látta a filmet tudja miről beszélek. Olyan helyeken jártunk, hogy leesett az állunk! Palm Beachen óriási villák vannak, saját stranddal, szökőkút meg limuzin a kertben. Ezt azonban hatalmas különböző formájúra nyírt sövényekkel, meg pálmafákkal dugdossák, nem is nagyon sikerült fotózni...

ámultunk bámultunk. A kis kabriónk picinyke volt a sok luxusautó között... Feljebb már kicsit lazult a helyzet, megtaláltuk a "sima" kertvárosi részt, ahol azért úgy vannak kialakítva a telkek, hogy az óceán az utcák egyik oldalára be van vezetve, hogy a yachtokkal, jetskikkel könnyen kilehessen jutni az öbölbe... Úgy kell elképzelni, mint egy fésűt, aminek egy-egy foka, egy-egy utca. Hazafelé egy Boca Raton nevű helyen, nagy szerelembe estem. Itt is ugyanez az amerikai kertvárosi stílus, csak visszafogottabb, finomabb, higgadtabb egy leheletnyivel. Lélegzetelállítóan szép, széles homokos stranddal. Vannak fotók, nem is szaporítom a szót.

Az emberek

Még végezetül muszáj írnom pár szót az itteni emberekről. A vendégszeretetről, meg kedvességről tudom, hogy írtam már, de még pár példa:

Látják, hogy fotózol és maguktól odajönnek, elveszik a gépet és csinálják rólatok a közös fotót. Key Westről hazafelé is megálltunk a naplementét fotózni, meg a kocsit :) és jött egy biciklis, szó szerint leugrott a bicóról, elhajította és odajött, hogy üljünk be és vagy 10 fotót csinált rólunk :) Hihetetlen nem? Kérdezik honnan jöttél, jól érzed-e magad itt, üdvözölnek az államokban. Ezt úton útfélen, boltban, zebrán, orvosnál. Ma egy piros lámpánál az autóból fotóztam egy elég különleges Fordot,

a pasi előrébb gurult, hogy jobb szögből lássam! Majd tekerte az ablakot és átkiabált, hogy ha gondoljuk, kövessük, mert valami nagy show-ra megy, ahol még láthatunk 100 ilyet! Ennyire közvetlenek, barátságosak, természetesek.

Puszi mindenkinek,

Abigél