top of page
Keresés

USA Road Trip 7.

Toronto, Kanada


Miután a Niagara miatt már úgy is Kanadában voltunk és nem tűnt nagy kitérőnek, bár nem volt tervben, de úgy döntöttünk, hogy felautózunk Torontóba. Lényegében csak az Ontario Tó választott el bennünket és úgy voltunk vele, hogy ki tudja valaha járunk e még erre. Bár USA körútnak indult, de nem baj az, ha látunk egy kicsit Kanadából is. A gyerekek nagyon megörültek amikor felvetettük az ötletet, mert az egyik kedvenc filmjük a Turning Red épp ott játszódik és kiderült, hogy nagyon szeretnék látni a híres CN Towert.



Szóval nem volt más hátra, mint előre elindultunk Torontóba. Előtte azért csekkoltam, hogy van-e szállás és sikerült egy csinos apartmant lefoglalnunk a belvárosban a huszonkettediken. De először vissza az útra.

Kellemes 2 órás autóút volt a Niagarától Torontóig az Ontario tó körül. Kértem a férjemet, hogy ne az autópályán menjünk, mert szerettem volna élvezni az utat és minél többet látni a helyi kisvárosokból.


Többször megálltunk a Tó mellett, ahol lehetőség kínálkozott szétnézni egy picit és beledugni a lábujjunkat a jéghideg vízbe. Tényleg meglepően hideg volt. Madeirán az óceán nem olyan hideg télen, mint az Ontario Tó nyáron. De attól még gyönyörű volt és külön élmény volt ott állni a Tó part déli oldalán és látni Toronto tornyait az északi oldalon.


Kedves kisvárosokon keresztül vezetett az utunk. Mindegyikben szívesen megszálltunk volna 1-2 napra, el is terveztük, hogy egyszer még visszajövünk ide. Már kicsit bántam, hogy mielőtt elindultunk, lefoglaltuk a szállást Torontóban, de már nem volt mit tenni.

Hatalmas felhőkarcolók köszöntöttek bennünket Toronto külvárosában. Régiek, újak, épülőfélben lévők, olyan volt, mintha New Yorkba érkeztünk volna vissza. Nem egészen így képzeltem el Torontót, de őszintén szólva nem is sok gondolatomat kötötte le eddig.

Budapest Park, Toronto


Ahogy haladtunk a belváros felé, magunk mögött hagytuk a felhőkarcolókat, és a természet vette át a főszerepet. Ismét a Tó mellett haladtunk, zöld parkok, szépen ápolt gyep és hűsíitő árnyékot adó fák vették át a főszerepet, amelyek között családok, szerelmesek, kacsák, frizbiző, tollasozó emberek élvezték a kellemes délutáni napsütést. A tavat csónakázók, kajakozók színezték. A parkot bicikli utak keresztezték, ahol a bringásoké, korisoké volt a főszerep. Nagyon tetszett, amit láttam. Igazán idilli kép volt.


Megemlítettem, hogy ide szeretnék majd visszajönni sétálni egy nagyot, ha már kipakoltunk és elfoglaltuk a szállást. Szóltam a gyerekeknek is, hogy figyeljenek, hátha ki van írva valahová a park neve. Csak hogy könnyebben visszataláljunk.


Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy olyan, mint Hamburg az Alster mellett. Szép emlékek ébredtek bennem, mert nagyon szerettem ott lenni, végül is nem csoda, hogy 2 év helyett 10-et maradtunk. Aztán tovább szőttem a gondolatot és eljutottam oda, hogy olyan, mint Budapest a ligetnél. Végül is, azért választottuk anno Hamburgot otthonunknak, mert azt a várost éreztem Budapesthez a leginkább hasonlónak.


Miközben a gondolataim Hamburg, majd Budapest környékén kalandoztak, elhaladtunk egy nagy tábla mellett, amire, meg mertem volna esküdni, hogy Budapest Park volt nagy betűkkel kiírva.


Felkaptam a fejem, de nem mertem kimondani, mert azt gondoltam, hogy az lehetetlen, biztosan csak az elmém játéka, miután a gondolataim Budapest körül forogtak. De ekkor a gyerekek heves kiabálásba kezdtek hátulról, hogy anya, anya oda az volt kiírva, hogy Budapest Park.


Ilyen nincs.


Tomi fordulj vissza, én is úgy láttam.


De nem kellett visszafordulni, mert jött a következő nagy tábla, amin már egyértelműen messziről olvasható volt, hogy Budapest Park!


Budapest Park Toronto

Ettől szívmelengetőbb meglepetés nincs egy Madeirán élő magyar családnak, akik már 2 hete úton vannak az USA-ban és mondhatni véletlenül keveredtek fel Kanadába. Megálltunk. A parkban még kisebb csodákra leltünk. Ha nekem ma reggel valaki azt mondta volna, hogy délután egy 56-os emlékmű előtt állok majd Torontoban, biztos, hogy nem hiszem el. Pedig így történt.


Budapest Park Monument

Amikor 56-ról megemlékezünk Magyarországon, akkor a hőseinkre emlékezünk. Akik harcoltak és vérüket ontották a szabadságért.


De ez most más volt. Tudjátok mit éreztem ott? Azokat az embereket, akik 56-ban elmenekültek Magyarországról és egy másik kontinensen, egy vadidegen országban próbáltak új hazára, békére, biztonságra lelni. Éreztem a vágyukat és büszkeségüket a hazájuk iránt. Arra gondoltam, hogy vajon hányszor jöttek össze ebben a parkban, vajon hogyan érték el, hogy a Budapest nevet kapja és ekkora emlékművet emeljenek itt Magyarország tiszteletére. Én most rájuk is büszke voltam, hogy ezt létrehozták. Bár elvándoroltak, de hírül vitték, hogy akik maradtak, megcselekedték, amit megkövetelt a haza.


Toronto és a torontoi magyarság ezek után az én szívemben egészen különleges helyet foglal el.


Budapest Étterem, Toronto


Kicsit utána is jártunk, hogy milyen egyéb kötődési pontok vannak még Magyarországhoz és kiderült, hogy van magyar bolt és étterem is. Ennek nagyon megörültünk és elhatároztuk, hogy este a magyar étteremben vacsorázunk.

Azoknak, akik nem értenék, miért olyan nagy dolog nekünk egy magyar étterem Kanadában, elmondom, hogy mi 10 évet éltünk Hamburgban, ahonnan másfél éve költöztünk Madeirára, ahol jelenleg is élünk. Sem Hamburgban, sem Funchal-ban nincs magyar étterem. Szóval nekünk ezért igazán nagy dolog ez ennyi év után. Az étterem neve stílusosan Budapest Restaurant volt.


Budapest Restaurant Toronto
Budapest Restaurant Toronto

Nagyon kis takaros, a magyarságot mindenben tükröző étteremről beszélünk. A mindenben alatt az utolsó apró részletig mindent értek és én egy igen alapos, mindenre figyelő már-már szőrszálhasogató ember is tudok lenni. De itt minden klappolt. A polcokon az uniqumon keresztül a szilvapálinkáig minden volt. A hortobágyi gémes kút képek vagy a hímzett házi áldás a falon, a tányér alátéteken a különböző magyar városok nevezetességei, a szalvéták, az abroszok, minden klappolt.


A kiállított hűtőkben a frissen felvágott hagyományos krémes, amit már gyerekkorom óta nem láttam, gesztenyepüré, amit legalább 15 éve nem ettünk. Az étlapon szerepelt lángos, nokedli, édes hűtött, meleg húsos és halas levesek, töltött és rántott húsok és zöldségek, szilvásgombóc, túrógombóc, töltött káposzta, paprika vagy éppen hortobágyi palacsinta egyszerűen minden mi szem szájnak ingere.


Nokedlit pörkölttel vagy palacsintát rendszeresen csinálok a gyerekeknek ezeket ismerik. De lángost, krémest vagy somlói galuskát például nem. Legszívesebben mindent megkóstoltunk volna.


Sok mindent sikerült is, az ízek tökéletesek voltak, mintha újra a nagymamám asztalánál ültem volna. Biztos voltam benne, hogy magyar kezek készítették, de mivel a felszolgálók nem beszéltek magyarul először inkább nem firtattam a dolgot. Később azonban rákérdeztem és hamarosan ott állt az asztalunknál a szakács, aki egyben a tulajdonos is volt. Hosszan beszélgettünk, amibe aztán bekapcsolódott pár helyi törzsvendég is, akik szintén dicsérték a főztjét majd megköszöntük a tökéletes estét és minden jót kívántunk egymásnak.


Olyan jó volt. Nem csak a hazai ízek, hanem az egész este, az otthonos hangulat. Tényleg otthon éreztük magunkat, pedig ilyen messze még soha nem voltunk Magyarországtól.

Milyen nagyszerű dolog, hogy az emberek, akiknek közös gyökereik vannak, az ételen keresztül megtalálják egymást a világban és kölcsönösen támogatják egymást. Hisz nekünk nem csak a pocakunk, hanem a lelkünk is csordultig telt aznap este és boldogan fizettük ki az egyébként igencsak korrekt számlát és örültünk, hogy támogathatjuk ezt a kis vállalkozást, ami biztosan sok magyar és kanadai embernek fog még hasonló élményeket szerezni. Hajrá Budapest étterem Toronto, Kanada! Tőlem 5 csillagot kaptatok!

Az étteremből hazafelé megálltunk egy strandnál, gondoltuk sétálunk egyet, hogy a bőséges vacsorából valamicskét ledolgozzunk. A látvány, ami fogadott bennünket, leírhatatlan. Nézzétek ezt a strandot! Amerre a szem ellát strandröplabda pályák ilyet még sehol sem láttunk eddig! Egy tökéletes kedd este a parton, munka után.



Még két napot maradtunk Torontóban, mielőtt visszaindultunk New Yorkba. Egy fiatal, energikus, nagyon is élhető város, ahol a felhőkarcolók övezte business világ és a tóparti zöldövezeti idill tökéletes szimbiózisban van egymással és ahol szívesen élnénk, ha egyszer az élet úgy hozza, hogy még egyszer költözünk. Mondjuk majd ha a gyerekek egyetemista korba lépnek és kinövik Madeirát.


Bár tervben sem volt, hogy Kanadába egyáltalán felautózunk, fájó szívvel hagytuk el Torontót és biztos, hogy visszajövünk még.


A szállásunk egyébként tökéletes volt, a belváros közepén egy újépítésű 22. emeleti 3 szobás mindennel felszerelt apartman, ami tökéletesen belefért a napi büdzsénkbe. A Niagara Falls-i luxus hotel árát Torontóban nem sikerült kompenzálnunk. Azt a következő állomáson terveztük Syracuse-ban, ahol életünk legborzasztóbb éjszakáját töltöttük el, bár mára már nem is tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk rajta. Tartsatok velünk Syracusba is és döntsétek el ti, hogy horror vagy vicces kategória volt a szállás.


Ha nem akartok lemaradni, iratkozzatok fel a hírlevélre.


Ha érdekelnek rövidebb, naprakész bejegyzések tőlem, kövessétek a facebookon az abigelet nevű oldalamat, ahol picit sűrűbben posztolok azokról a dolgokról, amik éppen foglalkoztatnak.


Legyetek jók, ha tudtok!

Abigél

37 megtekintés0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Subcribe
bottom of page