USA Road Trip 6.

Niagara Falls

Rég dédelgetett álmom volt eljutni a Niagara vízeséshez. Már gyerekkoromban elterveztem és egyszer volt egy poszterem is, amit a kollégiumban az ágyam mellé ragasztottam fel. Mondhatni úgy is, hogy elég rég rá került már a bakancslistámra. Akkoriban nem gondoltam, hogy 40 éves koromig kell majd várnom, hogy láthassam. De nem bánom, mert megérte.

Késő délutánra érkeztünk Niagara Falls-ba, mint kiderült, ez nem csak a vízesést jelenti, hanem a település neve is ez, ami közvetlenül a vízesés köré épült az amerikai oldalon és ha már itt tartunk, a kanadai oldalon is. Mi nem is tudtuk ezt, ezért először Buffaloban terveztünk megszállni. Szerencsére előszőr a vízeséshez akartunk menni, mert már alig bírtam magammal, így kiderült, hogy nem is Buffalo a megfelelő hely, ha a Niagaránál szeretnénk megszállni.

Niagara Falls egy nagyon kedves kisváros. Csodás estét töltöttünk itt, a főtéren épp valami amerikai country koncert volt, mindenki az utcán énekelt, táncolt, evett, ivott, bulizott. Fergeteges hangulat volt, itt vacsoráztunk, de előtte természetesen a vízesésekhez is elsétáltunk.

Leírni szinte lehetetlen vállalkozás milyen érzés ott állni és látni ezt a hatalmas víztömeget feltartóztathatatlanul sodródni és a mélybe zuhanni, aztán a felcsapó vízgőz, ami felhőként lebeg a vízesés fölött egyértelművé téve a távolból közeledők számára, hogy merre kell menni. Na és a hang, a robaj, amivel a percenként több, mint 100.000 köbméter víz a sziklának csapódik. Órákig lehet nézni, sétálni egyik zuhatagtól a másikig. Kettő van ugyanis, az Amerikai az amerikai oldalon és a nagyobbik a Patkó vízesés (Horseshoe Falls vagy Canadian Falls) a kanadai oldalon. Mindkettő másképpen csodálatos. Tényleg érdemes pár órát eltölteni itt. Bár ez is egyén függő, nem biztos, hogy mindenki ugyanígy éli meg. Vannak olyanok, akik odamennek, megnézik, készítenek 567 szelfit és pipa. Láttunk ezer ilyet. 5 perc a vízesésnél, ebből 4 és fél háttal, a selfi kamerában önmagát bámulva. Ilyen világot élünk. Végül is mit is várhatnánk olyanoktól, akik egy mosdóba sem tudnak anélkül elmenni, hogy ne csináljanak 40 képet magukról a tükörben csücsörítve.

Pedig, ha van hely a világon, ahol érdemes pár percre eltenni a telefont és csak átadni magad a látványnak, akkor ez olyan. Sőt, ha megtehetitek, töltsetek el egy napot itt. Teljesen más arcát mutatja ez a természeti csoda reggel és este, ha süt a nap, ha felhős az ég vagy amikor esik. Érdemes megismerni és gyönyörködni minden arcában, amit mutatni tud. Olyan, mint egy igazi nő. Más arcát látod korán reggel, egy átlagos hétköznapon vagy egy randin, amikor mindent bedob, hogy gyönyörű legyen. Egyszerűen lehetetlen egyetlen találkozás után jól megítélni.

Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, akkor nem elégszünk meg azzal, hogy csak az amerikai oldalról szemlélődünk, hanem átautóztunk Kanadába, hogy a kanadai oldalról is megnézhessük. Semmiképp se hagyjátok ki! A kanadai oldalra mindenképp sétáljatok vagy autózzatok át, ha erre jártok, mert klasszisokkal jobb a kilátás.

A Kanadai határon zökkenőmentesen átjutottunk, semmi sem kellett hozzá csak az útlevelek. Nem kell külön vízum, csak pár kérdést tettek fel, hogy meddig maradunk, van e nálunk drog vagy fegyver. Ez utóbbi azért releváns, mert tavaly szigorították a fegyvertartást Kanadában és többé már nem lehet csak úgy legálisan fegyverhez jutni az országban.

Amikor a kanadai oldalról is megnéztük a vízesést eldöntöttük, hogy mi ezzel nem tudunk itt betelni és engedtünk az egymást érő panoráma hotelek csalogatásának. Annak ellenére tettük ezt, hogy az ára bőven meghaladta az egy napra szánt büdzsénket. Konkrétan a duplája volt. Most őszintén, lehet, hogy soha többé nem járunk erre, megszállhatunk egy olyan hotelben, ahonnan egész nap, egész éjjel csodálatos panoráma nyílik mindkét vízesésre és szálljak meg valahol máshol? Inkább úgy döntöttünk, hogy majd egyik nap ezért cserébe, lejjebb adunk az igényeinkből, megszállunk egy jóval olcsóbb helyen, hogy kompenzálhassunk.

Na abból hatalmas sztori lett, de ezt akkor még nem tudtuk, úgyhogy nagy elánnal becuccoltunk a full extrás panoráma lakosztályunkba. Amikor beléptünk az ajtón, be voltak húzva a függönyök. Azonnal az ablakhoz rohantam, hogy kihúzzam őket. A lélegzetünk elállt, mikor megláttuk a kilátást. Full panoráma. 4-5 méter üvegfal a szoba teljes hosszában, ahonnan zavartalanul élvezhettük mind a két zuhatagot a fotelből vagy akár az ágyunkból is.

Első pillantásra is biztos volt a wow hatás. De aztán újra és újra wow, wow, wow. Főleg, amikor este kivilágították a vízeséseket és először a szivárvány minden színében pompáztak, majd piros fehér zöld színekben maradtak a tűzijátékig, ami a nyári időszakban minden este 10-kor kezdődik és 5 percig élvezhetjük.

Csodálatos élmény volt ezt a szobánkból, a 14. emeletről élvezni, pedig azt hittük, hogy ezt a látványt nem lehet már fokozni. A gyerekek is, mi is állítjuk, hogy minden fillért megért. Még úgy is, hogy ma már tudjuk milyen tortúrába keveredtünk pár nappal később Syracuse-ban a másik szálláson, ahol ennek az árát akartuk kompenzálni. Most ezt a poént itt nem fogom lelőni, de annyit mondhatok, hogy megközelítőleg sem tudjátok elképzelni, hogy min mentünk keresztül azon a syracuse-i horror éjszakán, de megígérem, hogy pontosan ezzel a címmel meg fogom nektek írni azt a történetet is.

Ha nem akartok lemaradni, iratkozzatok fel a hírlevélre.

Ha érdekelnek rövidebb, naprakész bejegyzések tőlem, kövessétek a facebookon az abigelet nevű oldalamat, ahol picit sűrűbben posztolok azokról a dolgokról, amik éppen foglalkoztatnak.

Legyetek jók, ha tudtok!

Abigél