Good Bye New York!

Kedves Olvasóim :)

Ma véget ért utazásunk New York-i fejezete. Talán én csak ma fogtam fel igazán, hogy tényleg itt vagyunk, mikor már holnap indulni kell. Mondtam Tominak, hogy ez az Ő napja, egész nap azt csinálunk, amit Ő akar. Voltunk is pár játékboltban :) sétálgattunk, Apple Store, konzol boltok, hazafelé megint az air tram-mel jöttünk, de most a másik oldalról csináltam képeket, remélem tetszenek:

Mindkettőnk nagy álma vált valóra azzal, hogy az USA-ban lehetünk, de Tomi inkább New York felé húzott, én pedig Miami felé. Az a helyzet, hogy én tengerparton döglős típus vagyok. Imádok napozni, pihenni, koktélozni, jókat enni, esténként bulizni. A nagyvárosok nem szerepeltek eddig a "nyaralós listán". Ezért nem gondoltam, hogy New York ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem. Nem tudom miért, de ma ahogy barangoltunk a városban, többször is elérzékenyültem.

Bár reggel még örültem, hogy már csak 1 nap és irány Miami, eljön az én időm :) a nap végére teljesen lelombozódtam. Újra körbe jártuk a főbb helyeket és a Rockefeller Centernél megtaláltuk a magyar zászlót :).

Már ott elbőgtem magam. Azt hiszem itt kezdődött... Később a Waldorf Astoria Hotelnél ismét láttuk.

Aztán ebben a lelkiállapotban elértünk a Times Square-re és ez a hely, ami szinte minden amerikai filmben megjelenik, hááát megint csak könnyet csalt a szemembe. Mentünk ajándékokat venni és ekkor tudatosult bennem, hogy vége. Holnap vége. Elmegyünk. Lehet, hogy most látom utoljára ezeket a meghökkentően magas épületeket.

Az Empire State Buildinget, a Chrysler Buildinget, a Time Squaret, Central Parkot, sárga taxikat stb. A Hotel Plaza előtt megint eltört a mécses :)

a csajok háborúja - egyik kedvenc filmem - meghatározó helyszíne... Igazából talán abban rejlik a varázs, hogy a filmek által olyan a város, mint egy régi kedves ismerős, akivel most újra találkoztunk, de fáj a búcsú, hisz ki tudja összefutunk-e még. Valami ilyesmit érzek, pedig sajog mind a két lábam, annyit mászkáltam... én, aki utálok sétálni. Na mindegy, most is gombóccal a torkomban küszködök, mert az a helyzet, hogy jó volt itt lenni. Nagyon jó. Nem tudom, hogy valaha futja-e még rá, de ha igen, szívesen visszajövök bármikor. Persze nem mindig lehet az embernek lakodalma, amit lecserél egy utazásra, de én még egyszer megtenném. A döntéseknek megvan az a rossz szokásuk, hogy sosem derül ki mi lett volna, ha másképp döntesz. Én most itt ebben a pillanatban úgy érzem jól döntöttem. Aki számít :) ott volt velünk az esküvőn és együtt örült, sírt, nevetett. Szívesen vendégül láttunk volna mindenkit és buliztunk volna veletek, de akkor sajnos erről az utazásról le kellett volna mondanunk. Nem volt könnyű ezt a döntést meghozni. Köszönjük, hogy megértettetek és ebbe az irányba tereltetek. Reméljük, hogy ezekkel a kis beszámolókkal kárpótolunk titeket :) Már szinte mindenki megírta, hogy a képeken és leveleken keresztül olyan, mintha egy kicsit Ő is itt lenne. Mi ezzel kedveskedünk Nektek és köszönjük meg, hogy eljöttetek a nagy napra. Már bepakoltunk, útra készek a bőröndök. Azért ma felvidítottuk magunkat pár új holmival, úgyhogy fogy a hely az üres bőröndben... Holnap reggel 7:40-kor indulunk a reptérre, 11:35-kor indul a repülő és 14:45-re érünk Miamiba. Mivel dél felé utazunk, ugyanebben az időzónában maradunk, szóval marad a 6 óra időeltolódás. Otthoni idő szerint tehát este 9 körül érünk Miamiba. A magyar haverjaink :) már szerdán elrepültek, elvileg vagy Ők, vagy Tomi egyik haverja aki ott él kijön elénk. Ha nem, akkor feltaláljuk magunkat ott is.

A legközelebbi beszámoló már onnan érkezik :)

puszilunk mindenkit,

Abigél