Házasság

Mostanában hangos a média olyan híres férfiaktól, akik fiatalabb nőkre cserélik idősödő feleségüket. Elgondolkoztam ezen. Ez bármikor megtörténhet bárkivel. Oda-vissza. Mindig mindenkinél akad fiatalabb, vékonyabb, izmosabb, csinosabb, sikeresebb. De valami alapján kiválasztottuk azt az embert, akivel házasságot kötöttünk. Valami volt benne, ami miatt már nem érdekelt senki, aki szebb, vékonyabb, izmosabb vagy csinosabb. Hiszen őt akartuk, csakis őt! Mert benne volt valami, amit másokban nem találtunk. Azt gondolom, hogy azt a valamit kell megőriznünk.

Mi 18 éve vagyunk boldogok a férjemmel. Még mindig nagyon szeretem és újra csakis őt választanám, csakis neki mondanék igent újra és újra, ha megkérné a kezem. Ő az, akit 18 éve nem tudok megunni, pedig összesen 3 napot voltunk külön. Ő az, aki minden nap megnevettet és még mindig tud olyan elképesztő dal részletekkel előrukkolni a legváratlanabb pillanatokban, amiktől leesik az állam és még sosem hallottam. Ilyen volt, amikor egyszer hazajött edzésről és előadott a GY.Ú.R.O.K. című dalból egy részletet, valami szekszárdi zenekartól, a Fürgerókalábaktól. A gyerekek ilyenkor szintén fetrengenek a nevetéstől.

Még mindig gyönyörű virágszálamnak szólít. Akkor is, mikor csúnya vagyok, betegen fekszem kipirosodott orral, vagy kötőhártya-gyulladással, vagy amikor éppen kövér korszakomban vagyok.

Gondolhatnátok, hogy mert hazudik, én is sokszor azt gondolom, de ti nem látjátok, hogy néz rám. Egy szimpla reggel, pizsamában, kócosan, smink nélkül kávézgatunk és ugyanúgy néz rám, mint az első randinkon Visegrádon vagy az esküvőnkön Miamiban.

Ilyenkor szinte újra átélem, ahogy ott állunk kettesben mezítláb a homokban és arra gondolok milyen boldog és rendkívüli életünk lesz együtt.

Nekünk is vannak problémáink, mi is szoktunk veszekedni, mondjuk inkább csak én, mert vele szinte lehetetlenség, de én jól megoldom ezt egyedül is. Kidühöngöm magam, lenyugszom és újra happy minden. Nálunk semmi sincs a szőnyeg alá söpörve. Úgy én nem tudnék élni. A legviccesebb, hogy amikor haragszom rá és épp duzzogok valmiért, (max 10 percig tudok csak...) akkor is a legszívesebben neki panaszkodnám ki magam, mert ő a legjobb barátom is. Volt is ilyenre példa és remekül helyt állt barátként is miközben egy gintonic mellett jól kibeszéltük a férjemet és ő is panaszkodhatott kicsit a feleségére. Szóval bár vannak nekünk is hullámvölgyeink, de a lényeg, hogy amíg úgy néz rám és ameddig valamilyen módon meg tudjuk beszélni a problémákat, addig tudom, hogy minden rendben lesz és együtt mindent meg tudunk oldani.

Viszont, ha egyszer már nem úgy nézne rám és le akarna cserélni egy huszonévesre, bár meglepődnék és nagyon fájna, de elengedném.

Nem tudnék és nem is akarnék versenyezni olyan valakivel, aki az életének egy olyan szakaszában van, ahol én már voltam és tudom, hogy nem tart örökké. Nem lenne fairplay. Neki olyasvalamije van, ami nekem már nincs, nekem meg olyan, ami neki még nincs. 20 évesek mindig lesznek. Az én lányom 8 év múlva lesz 20 éves. Én már így gondolkodom erről. Aki menni akar el kell engedni.

Ha valaki elégedetlen az életével, nem boldog a választottjával, akkor az előbb, vagy utóbb el fog menni és én azt gondolom, hogy hosszútávon ez a legjobb, ami ilyenkor történhet mindkettőjükkel. Még akkor is, ha a hátrahagyott fél pillanatnyilag ezt nem így éli meg. Szerintem ez az egyetlen esélye, hogy ő is boldogságra találhasson valaki más mellett, ahelyett, hogy egy rossz házasságban ragadjon, ahol nem kapja meg a megfelelő figyelmet, szeretetet és egyre keserűbb lesz.

Oké, ez volt a depis rész, a legrosszabb eset, ami bekövetkezhet. De persze tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez soha ne következzen be. Törekedjünk arra, hogy olyan közeget biztosítsunk otthon, amiben mindenki jól érzi magát, ahol melegség és szeretet leng körül bennünket.

Figyeljünk a másik jelzéseire, jelezzük mi is, ha valami nem tetszik vagy másképp szeretnénk. Bátran mondjuk meg, ha valami hiányzik. (Én például többet szeretnék randizni és koncertre járni ;)

Vigyünk több humort és spontanaitást a mindennapokba, kérjünk bocsánatot, ha tévedtünk vagy megbántottuk a másikat. Öleljük meg csak úgy amikor nem számít rá. Hallgassuk végig, ha mondanivalója van, akkor is, ha IT szakszöveg, amiből egy szót sem értünk. De a legfontosabb, emlékezzünk és ne felejtsük el soha azt a valamit, ami miatt egyszer már őt választottuk és emlékeztessük őt is erre, ha elfelejtené.

Boldog Valentin napot mindenkinek!

Abigél