top of page
Keresés

Lakáskeresés Hamburgban

Nem gondoltam, hogy erre a témára külön beszámolót írok, de annyi minden van ami igen heves érzelmeket váltott ki belőlem, hogy muszáj megosztanom veletek. Kezdem egyből a közepén. Ugye kismama lévén, igen fontos szempont, hogy a leendő lakásunkban legyen lift. Ezért nyilvánvaló, hogy liftes lakásokat nézünk, ami számomra azt jelenti, hogy a lakásomból eljutok az utcáig úgy, hogy nem lépcsőzök. Az, hogy itt a liftes lakás azt jelenti, hogy bár van lift, szavad nem lehet, de a magasföldszintről indul, és ahhoz, hogy a liftig eljuss átlagosan (megszámoltam) 8-10 lépcsőfokot kell megtenned, ez a régi építésű lakásoknál alap. Egy fél emelet. Ennek mi értelme van? Ki találta ezt ki, hogy a lift nem a földszintről indul? És mi vagyunk elmaradottak? A hirdetésben persze villognak, hogy van lift. Hogy megy föl például egy mozgássérült? Hiába a földszinten lakik, odáig is lépcsőzni kell. Ez számunkra a negyedik lakás megtekintésekor kezdett körvonalazódni. Persze a kutya nem érti mi bajod van, amikor a negyedik helyszínre megérkezve és meglátva, hogy újfent csak lépcsőn jutsz el a lifthez, hátraarcot vágsz és futólépésben távozol. Lehet, hogy én vagyok túl kényelmes, mert nem olyan sok az a pár lépcsőfok, persze. De nem egy megpakolt babakocsival. Ráadásul akkora babakocsim van, hogy keresztben alig érem át, meg sem tudom fogni rendesen még üresen sem, nemhogy a 7 kilós gyerekemmel együtt, plusz a cuccai. Amikor vettük, nem az volt a szempont hogy jól átérjem, és lépcsőzni tudjak vele, mert otthon ugye volt lift. Az volt a szempont, hogy legyen könnyen kezelhető, kicsire összecsukható, praktikus. Na meg hogy örültünk, hogy ez nagyobb, mint az átlag és mivel a mózeskosár is 3 részt dönthető, akár egy éves koráig is használhatom, ami milyen ritka…

Na szóval elég pipa lettem, mikor negyedjére is potyára kerekedtünk föl. Már önmagában az elindulás is, akinek gyereke van tudja, hogy nem egyszerű. Főleg időpontra… tuti, hogy akkor alszik, eszik, stb, amikor indulni kéne. Felöltözteted, kiskabát, kiscipő, sál, sapka, be a hordozkába, gyorsan a kellékek, 1-2 bújcsi, kifejt tej – mert úgyis 5 perc után kérni fogja – víz, 3-4 játék, 3-4 cumi, sima pelenka, textil pelenka, nyálkendő, pelenkaalátét, plusz egy öltözet ruha, ha netán hátközépig fosást produkál… Oké, minden megvan, indulhatunk, ahogy bezárod az ajtót befosik, vissza, kifolyt a fele, át kell öltöztetni, újrakezdesz mindent. Mikor végre már a kocsiig eljutunk, akkor visszaszaladás a telefonért, vagy a címért hogy hova is megyünk, … szóval nem egyszerű és akkor még megszivatnak a lifttel. Mivel tök felesleges volt az egész. A következő lakásnál már rutinosan megkérdeztük, hogy a lift honnan indul, mondták, hogy a földszintről, honnan indulna… hülye magyar… de kötöttük az ebet a karóhoz, hogy a földszintre fel kell menni lépcsőn? Itt már totál hülyének néztek, ami érthető is, ha belegondolok. Mondanom sem kell, hogy természetesen ebben a házban normálisan működött minden.

Ez újépítésű. A lift tényleg a földszintről indult. Nulla lépcső. Halleluja. A megtekintés itt úgy működik, hogy megadnak EGY! darab időpontot – eszed, nem eszed, nem kapsz mást – akkor odacsődül mindenki, akit érdekel. Voltunk vagy tízen. Az ingatlanos ad egy űrlapot, amit ki kell töltened, ha szeretnéd a lakást és be kell vinned az irodába. Az űrlapon a kereseted, az előző főbérlőd ajánlása, az utolsó 3 havi közüzemi számláid szerepelnek még sok más egyéb mellett. Ezek alapján ők eldöntik, hogy kié legyen a lakás. Nekünk már a helyszínen megmondták, hogy nem valószínű, hogy megkapjuk, mert se három hónapja nem vagyunk itt, hogy le tudjanak rendesen csekkolni, se a nettó keresetünk nincs a háromszorosa a lakás árának, mint kiderült ezt nézik. Ezek szerint ehhez a lakáshoz keveset keresünk… ez meg azért vicces, mert előző héten szóltak a magyar ismerőseink, hogy vannak államilag támogatott lakások, amik olcsóbbak, de csak akkor kapod meg, ha rendelkezel Wohnberechtigungsschein-nal, ez a neve. Nah, ezt minden külföldi kérheti, meg az alacsony keresetű helyiek. De addig osztott szorzott a nő a hivatalban, hogy kiszámolta, hogy nekünk nem jár. Ahhoz mi túl sokat keresünk. Akkor? Valahol nagyon rossz helyen állunk azon a bizonyos ranglétrán… De nincs mit tenni, ha az ingatlanirodák szerint keveset keresünk kikerüljük őket, keresünk tulajtól vagy előző bérlőtől lakást. Ilyen is elég sok van, mert általában elég hosszútávra aláíratják veled a szerződést, ami alól csak úgy tudsz kibújni, ha keresel magad helyett mást vagy kifizeted az egészet. Amúgy is próbáltuk kikerülni az ingatlanosokat, mert az általuk tálalt lakásokon van úgynevezett provision, (ügynöki jutalék) ami átlagosan 2000-3000 Euro! Csak azért, mert rajtuk keresztül veszed ki a lakást, az ő hirdetése alapján találtad meg stb. Ez igencsak 600000 forint, hát kapják be! Egyedül ez az egy iroda volt jó, mert ők csak 200 eurós szerződéskötési díjjal dolgoznak, viszont mint írtam, ennek ellenére jól megválogatják, kinek adnak ki lakást. Nekünk már 2 pályázatunkat elutasították. Azért ebből kitűnik, hogy nagyobb a lakások iránti kereslet, mint a kínálat. Itt csak a nagyon tehetősek élnek saját otthonban, a lakosság nagy része bérel. Az újépítésű lakásokat nem is úgy hirdetik, hogy lakások eladók, hanem hogy lakások bérelhetők. De ezekben már legalább normális helyről indul a lift, csak drágábbak. Visszatérve a tulajtól való bérlésre, belefutottunk olyanba is, hogy egy üzletsoron próbálta nekünk kiadni a nyilvánvalóan előtte üzlethelyiségként funkcionáló helyiségét a fickó. Gondolom úgy nem kelt el, ezért tett bele egy konyhát és lakásként kínálja. Úgy képzeljétek el, hogy kerestük a házszámot, kirakat, kirakat, üres kirakat, kirakat. Hát az az üres kirakat volt a lakás! Konkrétan oda gondolta a hálószobát, meg a nappalit! Hátul konyha, pincében JAKUZZIS fürdőszoba. Szerintetek? Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Mondanom sem kell, a hirdetésben a 3 szoba, 80nm, szerepelt meg hogy „provision” mentes, és egy kép a luxus fürdőszobáról. A kis cseles. Viszont ide hozhattuk volna a kutyát, tényleg a földszintről nyílt a lakás, konkrétan a járdáról, fényes is volt, mert az utcafront csupa üveg, meg ügynöki jutalék mentes is. Ettől függetlenül nem költöztünk be a kirakatba. Szóval ilyen finomságok vannak itt a lakáskeresés során. Mindig van valami bibi. Még nem találtuk meg a megfelelőt, de van időnk, július 31-ig maradhatunk itt. Utána jön vissza a tulaj. Ez is nagy divat itt, elmegy valahova 1-2 hónapra és addig kiadja a lakást. Akinek van sajátja, az mint említettem elég jómódú, simán lelép ide-oda hónapokra, mert megteheti és azalatt még keres is, mert mi fizetünk, hiszen addig használjuk a lakását. Sokan így csinálják, külön weboldalak vannak erre a köztes bérlésre. A külföldiek kijönnek, kifizetnek egy ilyet és itt keresnek maguknak hosszútávra, mint mi. Ma is megyünk három helyre, remélem hamarosan vége ennek az egésznek és megtaláljuk a megfelelőt, mert már kezdek őszülni. Ja, meg kopaszodni, marék számra hullik a hajam. De akkor legalább majd nem látszik, hogy őszülök. Még hogy negatív vagyok. Egyébként jól vagyunk, minden rendben, Tominak tetszik az új munka, hazajár ebédelni. Így többet láthatjuk. Majácska egy kis tünemény, nem tudok betelni vele, annyira nagyon szeretem, hogy az elmondhatatlan. Kis huncutka, kommunikál kézzel-lábbal, bújik, szeretget Ő is már. Tegnap voltunk vendégségben, nagyon élvezte, hallottátok volna milyen élménybeszámolót tartott mikor hazajöttünk, be sem állt a szája, annyira édes volt!

Puszi,

Abigél

23 megtekintés0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

A Pók

Subcribe
bottom of page