top of page
Keresés

New York, New York

Hol is kezdjem? Először is nagyon fáradt vagyok, mert alig aludtam, ugyanis egész éjjel fent kukorékoltam... még nem álltam át. Azzal kezdem, hogy New York öt részből áll: Bronx, Brooklyn, Staten Island, Queens, Manhattan. Ezek közül Manhattan az úgynevezett belváros, lényegében a többi négy által körülölelt sziget, sokan ezt nevezik konkrétan New Yorknak. Mi Queens, Manhattan felőli részén lakunk, egy metrómegállóra, csupán öt percre Manhattantől, de a különbséget úgy tudnám leírni a kettő között, mint Pesten a 8. kerületi ghetto és az Erzsébet tér között. Itt nyugi van, és fehér embert elvétve látni. A fehér emberek Manhattanben laknak pontosabban annak is a déli részén és nem járnak metróval :) nem tudom hogy alakult ki, de tényleg így van... Manhattan északi része a Harlem, ami állítólag az egyik legveszélyesebb hely. Sok a bűnözés. Ezenkívül Bronx is veszélyesnek számít és Brooklyn bizonyos részei. Elvileg ez itt biztonságos környék, állítólag egész Queens az, itt meg öt percre Manhattan déli részétől főleg, de statisztika ide vagy oda én már nem merek kimenni sötétedés után, mert egyáltalán nem érzem biztonságosnak. El sem tudom képzelni mi lehet Harlemben... Ma reggel hétkor, miután úgy sem bírtunk aludni, otthoni idő szerint ugye már délután egy volt, nyakunkban vettük a várost... alig vártuk, hogy felkeljen a nap :) Bementünk Manhattanbe, végig mentünk a Broadway-en és csodálkoztunk, hogy alig van ember. Nagyon csalódott voltam. Hol van a mindig nyüzsgő, lüktető New York? Aztán megkérdeztünk egy pasit, és mondta, hogy vasárnap reggel van... majd dél körül előjönnek az emberek :). És így lett. Addig mi szépen le tudtunk fotózni mindent :) Kb. csak a mókusok jöttek elő a parkokban :) egyáltalán nem félnek az emberektől, sőt! Odajönnek, hátha kapnak valamit.

Elsétáltunk az Empire State Buildinghez, lebuszoztunk Manhattan legdélebbi részére, onnan már messziről kicsit láttuk a Szabadság szobrot, de még nem hajóztunk ki oda. Voltunk a Wall Streeten, megfogtam a nagy bika tökét! :) A randiguruból lehet ismerős. Kb. dél körül valóban feléledt a város. Elértünk a Word Trade Center helyéhez, láttuk az iker tornyok helyét. Ott valami döbbenetes volt állni. Óriási épületek vesznek körül, amiknek alig látod a tetejét és csak a képekről köszön vissza, hogy ezek a feléig sem értek az ikertornyoknak. Egyébként már épül az új torony, csak egy lesz, de az nagyobb, mint az ikrek voltak. Freedom Tower lesz a neve. Nagyon kemény érzéseket váltott ki ott állni az emlékhelyen. Kb. 3000 ember halt meg ott 2001 szeptember 11-én. Ráadásul percenként jöttek a repülők és tűntek el a felhőkarcolók mögött és csak reméltem, hogy mögötte. Na mindegy, aztán elértünk a hidakig, a Brooklyn Bridge és a Manhattan Bridge közötti távot lesétáltuk. Végig pecáztak a kínaiak:) (a két híd között van a kínai negyed). Utána buszoztunk a Central parkig, a déli részén sétáltunk picit. Minimum egy nap kell, hogy bejárjuk majd. Nagyon szép. És annyi filmből köszöntek vissza emlékek csak a kis séta alatt, hogy olyan volt, mintha tényleg már jártam volna ott. Kb. itteni idő szerint 4-kor nagyon elálmosodtam (otthon este 10, ilyenkor szoktam lefeküdni) szóval elindultuk haza, de mivel nem szimpatizálok a metróval, buszra szálltunk (oda is jó a metróbérlet) és így a Time Square-en kötöttünk ki, ugyanis le kellett szállni, mert majd elállt a lélegzetünk! Na ez az igazi New York feeling!!!! Vibrál, pezseg, dübörög!!!

A felhőkarcolók oldalain fényreklámok ezrei! Ha csak egyfelé néztünk is másodpercenként új kép tárult elénk új színekkel! Emberek ezrei, ülnek, állnak, haladnak, taxik halomra, csak kapkodtuk a fejünket, meg a levegőt. Most esett le a tantusz, hogy tényleg itt vagyunk 😊 Végre elkapott a New York feeling. Még valami, ebben a nagy nyüzsiben is mindenki figyel a másikra. Az itteni emberek segítőkészségét, figyelmességét, barátságosságát, vendégszeretetét otthon tanítani kéne. A nagy tumultusban sem löktek fel, tapostak össze, sodortak el. Pedig a nyakam elzsibbadt annyit néztem fölfelé. Volt olyan, hogy az út közepén álltam és fotóztam fölfelé, amikor rájöttem, hogy feltartom a forgalmat, mert már rég váltott a lámpa és senki nem dudált vagy kiabált. Mosolyogtak, integettek, elmentek. Nekünk ez fura. Ma sok mindent láttunk egy kicsit... kaptunk egy kis ízelítőt. Most már itthon vagyunk, majdnem 8 óra, vacsiztunk, kidőltünk. Nem merünk még aludni, hogy nehogy megint hajnalban keljünk. Összességében nagyon jól érezzük magunkat és alig várjuk, hogy felfedezzük New York egyéb részeit.

Puszi, ölelés

Abigél

32 megtekintés1 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Subcribe
bottom of page