Parkolás Madeirán

Ha autót béreltek Madeirán, amit én mindenkinek ajánlok, akkor a közlekedési szokások mellett, a parkolás kérdése is fel fog merülni. Jó, ha egy két dologgal tisztában vagytok, nehogy kellemetlenségek érjenek. Ezeket az információkat azért osztom meg veletek, mert én örültem volna, ha valaki minket is figyelmeztet és nem a saját kárunkon tanulunk meg bizonyos dolgokat.

Például, hogy a parkolóházak este nyolckor bezárnak és adott esetben buktad a kocsidat arra az estére a ház kulccsal együtt, ami a kabátzsebedben lapul a csomagtartóban... Na de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk szépen sorjában.

Először is beszéljünk az utak mentén különböző színnel felfestett parkolóhelyekről. Röviden tömören a kék a ti színetek, az jelöli a nyilvános, fizetős parkolóhelyeket. Van még fehér, meg sárga, de oda nem szabad parkolni. A fehér az a helyieké, sokszor nagy M felirat is jelzi a közepén, hogy az a helyieknek (Moradores) fenntartott parkolóhely. Valaki, aki ott él a környéken, béreli, fizet érte és ennek megfelelően igényt tart rá. Morcos lesz és azonnal elviteti az autót, ha hazaér és azt látja, hogy valaki parkol a helyén. Ez olyan számba megy, mintha felparkolnál az udvarára. Nagyon kellemetlen. A sárga az többnyire taxiknak, hivatalos járműveknek fenntartott parkolóhely, szintén nem a tiéd.

A parkoláshoz mi mindig az iParque Driver appot használjuk, így nem kell aprózni, vagy időre visszaérni. Jól és zökkenőmentesen működik mindenütt, ajánlom mindenkinek letölteni, mert megkönnyíti a dolgotokat.

A helyiek parkolnak úton, útfélen, tényleg mindenhol, de ez titeket ne bátorítson fel semmire, mert nekik ezt egyszerűen szabad, nektek meg nem. Ők ismerik itt egymást, mindenki valakinek a valakije és biztos lehetsz benne, hogy a parkolóőr ismeri az autóját, mert az unokatesója, sógora, nagynénje vagy a gyerekének az osztálytársának az apjának a haverja. A te autódról viszont ordítani fog, hogy bérelt, tehát turista vagy és már repül is a büntetés.

A parkolóházakban a legcukibb felfestésekkel találkozhattok a világon, mint például az öregeknek vagy terheseknek fenntartott külön helyek a családi és mozgássérült parkolók mellett. Ez kimondottan kedves és imádnivaló.

Viszont a parkolóházaknak azon kívül, hogy sokszor nagyon szűkek és picik a parkolóhelyek, amit vegyetek figyelembe az autó bérlésnél, van egy másik kellemetlen tulajdonságuk, mégpedig az, hogy éjszakára bezárnak. Ez lehet este nyolckor vagy kilenckor, érdemes megnézni a bejáratnál az apróbetűs részt, mielőtt elindulsz szép nyugodtan vacsorázni, majd azt követően andalogni az adventi díszítésben pompázó funchali éjszakában.

Nincs is attól romantikusabb, mikor Madeira lélegzetelállító karácsonyi színekben úszó hatalmas pálmafái és a telihold ezernyi fényében úszó óceán között sétálgatsz egy finom vacsora után a szerelmeddel összeölelkezve.

Ezt követően viszont nincs is attól kiábrándítóbb, amikor egy ilyen séta után a parkolóházhoz visszatérve azzal szembesülsz, hogy az zárva van. Az autód meg bennragadt.

Hát ez történt velünk tavalyelőtt karácsonykor a belvárosban, az il Vivaldi étterem alatti parkolóházban. Hosszas keresgélés és fordítgatás után kiderítettünk egy telefonszámot, amit miután felhívtunk közölték, hogy reggel nyit ki újra, ejnye bejnye, hogy nem figyeltünk a nyitvatartásra. Közölték, hogy mindjárt jön valaki és kinyitja nekünk, de 5 eurónkba fog fájni. Ok, no Problemo. 10 perc múlva oda sétált két srác és kinyitották nekünk az ajtót.

Kérdeztem, hogy mégis honnan kellett volna tudnom, hogy este nyolcig van időm itt parkolni, erre mutatta a személybejáró ajtaján a kis 10x10 centis cetlit, amin úgy körülbelül nyolcas betű mérettel portugálul ki volt írva.

Azt hittem hülyéskedik, de nem. Halál komolyan mutatta, hogy ott van feketén, fehéren. Mondtam, hogy ok, de ha én amott jövök az autóval, az hétszentség, hogy én ezt onnan a sorompótól nem tudom elolvasni, mert nincs sasszemem és az meg még másodlagos kérdés, hogy aki nem tud portugálul, mit kezd azzal a hangyaszarnyi szöveggel. Ezzel még leállt volna vitatkozni, de miután kinyitottam az ajtót és a fecni az ajtóval együtt rányílt az oldalfalra és konkrétan láthatatlanná vált és az ajtó belső oldalára, nem volt felragasztva egy másik fecni, na ott már mind a kettő elröhögte magát, hogy jé tényleg igazam van, ez így gáz.

Ha a parkolóház tehát nyitva van, esélyed sincs, hogy lásd a nyitvatartási időt. Csak ha az ajtó zárva van. ÉS sasszemed van ÉS tudsz portugálul, akkor tudsz UTÓLAG tudomást szerezni arról, hogy itt van olyan, hogy nyitvatartás.

Miután jól kiröhögtük magunkat, ami részemről azért nem egészen volt őszinte, az 5 eurót ki kellett csengetni. De kit érdekelt ez, a lényeg, hogy ki tudtuk szabadítani az autónkat és szereztünk pár jó pillanatot a parkolós fiúknak.

Azt hiszitek tanultunk a hibánkból? Hát ciki nem ciki, tudjátok hogy őszinte vagyok és nem áll távol tőlem az önirónia, szégyenkezve bevallom, hogy nem, nem tanultunk ebből. Még egyszer meg kellett történnie ahhoz, hogy most már minden betűt elolvassak, amit csak fel tudok kutatni egy parkolóházban, hogy kiderítsem mikor fog bezárni, mielőtt ott hagyom az autómat.

Ugyanis egy évvel később, karácsony környékén egyik este moziba indultunk a családdal, a Madeira Shoppingba. Előtte beugrottunk valamiért a Madeira Bazárba és ha már ott parkoltunk, gondoltuk az autó maradhat, csak átsétálunk a mozihoz. A Bazár épp a Madeira shoppinggal szemben van, szóval csak át kellett sétálni az úton.

Az Avatar 2-őt néztük meg, ami hatkor kezdődött viszont 9 után lett vége. (Apropo tudátok, hogy Madeirán a mozikban angolul mennek a filmek? Portugálul feliratozzák, de az eredeti hanggal játsszák.) Mikor visszatértünk a parkolóhoz, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy zárva van. Ilyen nincs, hogy újra megtörténik, ez már lassan karácsonyi szokássá válik nálunk gondoltam először, humorosan felfogva a dolgot. Keressük meg a telefonszámot, adakozzuk le az éves 5 eurónkat a parkoló cégeknek, aztán menjünk haza. A tanulópénzt meg kell fizetni, mondta mindig a nagypapám.

Na de aztán kezdett a helyzet komolyra fordulni, ugyanis telefonszámot nem találtunk. Csak a nyitvatartási időt, ami itt viszont egyértelműen fel volt tüntetve, hogy 8:30-8:30-ig minden nap. Szóval most teljes mértékben mea culpa.

Akkor hát nincs mese, reggel fél kilenckor tudjuk kiszabadítani az autót. Jó, akkor hívunk egy taxit és hazamegyünk majd holnap elhozzuk. Igen ám, de a ház kulcsa a kabátom zsebében van, a kabátom meg az autóban hagytam, mert melegem volt és nem akartam cipelni. Így viszont már nem vicces a helyzet, mert bár még ott a lehetőség, hogy hotelba menjünk, a gyerekek már sorolták a javaslatokat, hogy melyikbe szeretnének, de a kutya viszont otthon van bezárva és már biztosan nagyon várja, hogy hazaérjünk és kivigyük sétálni. Nem maradt más választásunk, mint hogy taxit hívjunk és aztán betörjünk hozzánk és kiszabadítsuk a kutyát. Jó kis küldetésnek bizonyult, a gyerekek teljes izgalomban voltak. Azért én titkon reméltem, hogy ha nem is egy ajtót, de legalább egy ablakot nyitva felejtettünk.

A gondolatom nem volt alaptalan, mert kiderült, hogy a konyhai tolóajtót olyannyira nyitva felejtettük, hogy be se húztuk, a kutya így nem is volt bezárva, hanem az udvarban ugrándozva várt ránk önkívületi boldogságban, ahogy szokott általában.

Nos, én ezt a két kis anekdotát gondoltam megosztani veletek a parkolóházakkal kapcsolatban és remélem, hogy ti okosabbak lesztek és tanultok a mi hibánkból, nem keveredtek ilyen kellemetlenségekbe. Ha viszont már volt hasonló utólag vicces sztoritok, akkor írjátok meg kommentben.

Ha érdekelnek rövidebb, naprakész bejegyzések tőlem, kövessétek a facebookon az abigelet nevű oldalamat.

Legyetek jók, Abigél