top of page
Keresés

Szülés Budapesten

Legelső ami eszembe jut, hogy méreg drága. Drága a terhesgondozás, drága a szülés. Itt van lehetőséged orvost választani, aztán az majd csak úgy is később derül ki, hogy jól választottál e. Az én méregdrágaszuperdokim, sajnos igen rossz választásank bizonyult. A terhesgondozás alatt minden egyes vizsgálatért 15000 forintot kért, ezen felül minden vérvételt, laborvizsgálatot ki kellett fizetnem. Plusz a szülés ugye, ami a legnagyobb tétel, amit persze ő csak elfogad, mivel én magamtól akarom neki adni ajándékba, a csodálatos szülési élmények miatt. Ezt előre megbeszéltük és közölte mennyit. Egyetlen terhesgondozás alkalmával sem töltöttem nála 5 percnél többet, megvizsgált és annyit mondott hogy minden ok és már kint is voltam. Egy jó szava vagy mosolya vagy bármi közeli, emberi, baráti, kedves megnyilvánulása nem volt. Egyszer megkérdeztem tőle, én, hülye, első gyerekét váró, totál ideggörcs megnyugtatásra váró, kismama vagy ha ezért nem, akkor, baromi sokat perkáló fejős tehén páciens, akinek talán legalább ezért kijárna egy-két megnyugtató szó, hogy ugye doktor úr minden rendben lesz? Erre annyit mondott, hogy honnan tudná ő nem jós. Már kint is voltam az ajtón és az asszisztens tartotta a markát. Kicsengettem a pénzt, hazáig sírtam, mindegy. A szülésnél hasonlóan kedves volt, miután délután háromtól vajúdtam, reggel 7-re megérkezett. Addig semmit nem kaptam, az István kórházból hazaküldtek, 7 perces fájásokkal, hogy igyak vörösbort!?! Üljek meleg kád vízbe, szexeljünk, aztán menjünk vissza 5 perces fájásoknál. Azt hittem csak viccel még nevetni is próbáltam, de teljesen komolyan gondolta. Este 10 körül mentünk vissza, ágyat nem kaptam, szülőszobába nem vittek, leterítettek egy pokrócot az alternatív szobába és hagyták hogy ott szenvedjek. Ha valaki, akkor én soha életemben nem akartam volna az alternatív szoba közelébe sem kerülni. Azt hallottam, hogy azért ölik egymást a nagyon bio, nagyon ősanya típusú kismamák, mert a fájdalmat meg kell élni stb. Én nem akartam volna ebben soha senkit megakadályozni vagy bárkitől a lehetőséget elvenni… Őszintén nem értem, hogy pont én hogy kerülhettem oda. Volt bent egy bordásfal. Kicsit tornateremre emlékeztetett. Egyszer Tomi kiment, hogy nem adnának e valamit, erre az egyik éjszakás nővér nagy duzzogva, de tényleg, látványosan húzta a száját, „adott” egy injekciót és hozzáfűzte, hogy szerinte ezek csak jósló fájások és ettől bizony el fognak múlni, mert ez megnyugtat. Értitek, ezzel elmondta, hogy szerinte én csak hisztizek. Ezt egyébként még arra is alapozta, hogy a gép nem mutatott fájásokat. Pontosabban mikor fájásaim voltak akkor kinullázódott. Esküszöm, hogy majd összepisiltem magam egy-egy fájásnál és nem hisztiztem, viszont amikor jött a fájás, a gép tényleg nem mutatta olyan brutálisnak. Elindult felfelé mikor megindult, de utána inkább lement nullára, mindig amikor a legjobban fájt. Természetesen a belém fecskendezett lötyitől nem lettem jobban, ez legalább engem igazolt, még Ursula is nyugtázta, hogy akkor ezek nem jósló fájások, viszont felerősödtek tőle úgy, hogy az egyik fájásnál telehánytam a mosdót. Na amit ezért kaptam… Ursula magából kikelve hadonászott előttem egy 5cm mély 10X10cm-es kis edénykével, hogy abba kell hányni. Én komolyan olyan rosszul voltam, hogy azt hittem ott fogok megdögleni az alternatív szoba padlóján, de átfutott a fejemen egy kép, ahogy a maximum 2 dl űrtartalmú lapos edénybe próbálom a sugárban feltörő gyomor tartalmamat becélozni… hát elröhögtem magam, ettől bepisiltem, amiért elsírtam magam, szóval életre szóló élményben volt részem az biztos. Soha ilyen szerencsétlenül és kiszolgáltatottan, megalázottan nem éreztem magam. És itt még nem volt vége. Ekkor már hajnali öt volt, hatkor jött a váltás, Ursula elment haza aludni, én meg mentem szülni. Az új nővér kedvesebb volt, megvizsgált és mivel továbbra sem tágultam többet 4 cm-nél, úgy döntött, hogy véget vet szenvedéseimnek és burkot repeszt. Hallelúja! 7-kor megérkezett a méregdrágaszuperdokim, aki aznap épp ügyeletes is volt… frissen kipihenten közölte velem, hogy ebből valamikor estefelé lesz gyerek. Rákötött ugyanis a szupermasinára, ami továbbra sem mutatta a fájásokat. Ő is elkönyvelt hisztérikának, egyszerűen döbbenetes volt számomra, hogy ott fekszem és azt kell bizonygatnom, hogy fájásaim vannak, mikor én olyanokról olvastam, hogy kádban fekvős, lágy zenét hallgatós, légzéstechnikákat alkalmazós, masszírozós szülések közül válogathatok majd, el is terveztem, hogy halmozni fogom és kádban fekve fogok zenére lélegezni miközben masszíroznak. A fájásokat bizonygatás nem szerepelt a listámon. Ezzel szemben a tolófájásoknál már elő kellett vennem minden meggyőzési képességemet, hogy a méregdrágaszuperdokim elhiggye, hogy jön a gyerek. Egészen pontosan azután fél órával, hogy kijelentette, hogy ebből csak este lesz gyerek, megindultak a tolófájások. Valahol ekkortájt esett be a választott szülésznőm. Kiskosztümben, full sminkben, mint akit skatulyából húztak ki, kipihenten. Persze először még azt mondta, hogy ezek nem lehetnek tolófájások. Nyomogatta a gépet ezerrel, látta, hogy kékül a fejem, de nem nyomhattam, mert a gép nem jelezte a fájásokat. Közölte velem, hogy ne hisztizzek. Én meg közöltem vele, hogy menjen ki és ne jöjjön soha többé vissza. Ekkor már a fele sem volt tréfa, így a jogon tanult és később bíróságokon begyakorolt tárgyalástechnikámnak köszönhetően sikerült annyiban hatnom a dokimra, hogy hajlandó volt legalább manuálisan megvizsgálni, így történhetett, hogy megengedte, hogy 18 órányi vajudás után, amire mindenki lekezelően azt mondta, hogy csak hisztizek, délelőtt 9:30-kor megszülhessem életem első csodálatos kisbabáját. A manuális vizsgálat után ugyanis pánikszerűen felvisított, hogy tényleg tolási szakaszban vagyunk, végre megengedte, hogy nyomjak, a gép még ekkor sem jelzett fájásokat. A méregdrágaszuperdokim még annyit mondott közben, hogy most már látja, hogy nálam semmi sem úgy működik, ahogy általában szokott. Nem tudom, hogy ezt bocsánat kérésnek szánta e, nem is érdekelt, mert akkor már pár tolás után a kezemben volt a kislányom és benne gyönyörködtem. A méregdrágaszuperdokim elment, később a három nap alatt egyszer sem jött be meglátogatni a csecsemőosztályra. Nekem nem is hiányzott, csak mikor láttam, hogy mindkét szobatársamat lejött meglátogatni a nem fizetett ügyeletes szülész orvosa, akkor kicsit belehasított a szívembe. Én a méregdrágaszuperdokimat legközelebb a 6 hetes vizsgálaton láttam, ahol ugyanúgy mint terhesen, 5 perc alatt lerendezett és eltette a pénzt, amit előre megbeszéltünk, hogy én magamtól, ajándékba adom a csodálatos szülésért.

Abigél


27 megtekintés0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

Házasság

Honvágy

Subcribe
bottom of page