top of page
Keresés

Willkommen in Hamburg!

Egész könnyen „haza” találtunk a reptérről, mondjuk nem nekem köszönhetően, a mai napig az utcánk végében lévő óriási Pit Stop felirat alapján tájékozódom, pontosabban, ha meglátom akkor tudom, hogy már „itthon” vagyunk. Tomi szokott is húzni, hogy legendásan rosszul tájékozódom. A múltkor felkiáltottam, hogy Herren Friseur! Ezt én már láttam, itt már tuti jártunk, mire Tomi lehűtött, hogy az férfifodrászt jelent, abból azért van pár Hamburgban, kétes, hogy pont ezt láttam. Na tessék, fogok én segíteni a vezetésben. Különben is hátul ülve ki se látok, meg Majácskát etetem, itatom, szórakoztatom általában. Ő meg elöl ül, csak az utat kell figyelnie, mégis gyakran eltévedünk. De rendes fickó, mindig bevallja, pedig tudja, hogy én észre se venném. Na mindegy amikor először megpillantottam drága, újdonsült otthonunkat és itt a drágát anyagi értelemben használom, nagyon tetszett. Elvonatkoztatva a nappali közepén halomban álló cuccainktól, amit az utazás előtti hétvégén hoztak ki Tomiék autóval. Valahogy akkor még nem tűnt ilyen soknak. Először is Majácskámat gyorsan átmenekítettem a kanapéig, megetettem és azonnal el is aludt. Ott aludt egész estig, pedig több órán keresztül pakoltunk, zajongtunk körülötte. Este is csak fürödni kelt fel, aztán átaludta az egész éjszakát és így telt a következő három nap. Ha két alvás között nem vigyorog rám non stop, azt hittem volna, hogy baja van. De csak a klíma változás okozta. Már éberebb, de még mindig háromszor alszik nappal és az éjszakát is végig húzza. Nagyon jó kislány. Biztos furcsa, hogy eddig még Hamburgról egy szót sem szóltam. Nem tudom mi az oka, valahogy nem éreztem úgy, hogy hiteles lenne bármit is mondanom egy-két nap itt tartózkodás után, ugyanis most nem turista szemmel nézelődtem, nem a főbb látványosságok okozta első benyomást akartam leírni nektek. Így másfél hét után sem tudok átfogó, Hamburgot részleteiben bemutató leírást adni, csupán csak az eddig tapasztaltakat osztom meg. Kezdem azzal, hogy hatalmas város, másfélszer akkora, mint Budapest és nagyon sokszínű. Érdekes egyvelege a nagyvárosi, a kisvárosi, és a már-már falusias légkörnek, továbbá mindezek között elférnek az erdők, óriási parkok, tavak, folyók, csatornák, nyaralóövezetek, teljesen beépülve a mindennapokba. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az egyik utcában még a városban sétálsz, aztán a következő pillanatban hétvégi házak között találod magad, kis kertekkel, szalonnasütőkkel, szőlőlugasokkal, aztán a következő utcára térve már megint a városban vagy. Ez arra jó, hogy bár emeletes házban laksz, a közeledben van egy kerted is, ahova kimehetsz, ha sütögetni szottyanna kedved vagy napoznál egyet. Na meg hogy termelj magadnak saját zöldséget, gyümölcsöt. Állítólag nem drágák, de senki nem akarja eladni, foggal, körömmel ragaszkodik hozzá, akinek van. Aztán tovább sétálva, lehet, hogy egyik pillanatról a másikra, egy erdőben találod magad, kis ösvényekkel, pedig még mindig a város szívében vagy. Szóval fura. Ez normális esetben, az én tapasztalataim alapján persze, úgy szokott kinézni, hogy a város szélén esetleg erdő, ahol lehetnek hétvégi házak. Itt meg össze-vissza keveredve a városon belül megfér egymás mellett minden, és nem csak megfér, hanem maximálisan ki is van használva. A tavakon vitorlások, a folyókon kenusok, kajakosok tömkelege látható, a parkokban pedig simán ledobják a textilt és kifekszenek napozni. Mondhatnátok, hogy persze ez otthon is így van, hiszen a Városligetben, Népligetben nem ritka látvány, hogy napoznak az emberek. Így igaz, de itt a kis parkokat is hasonlóképp kihasználják. A forgalmas utak menti, pici parkokban, ahol van 2-3 fa, meg öt bokor, oda is kiülnek, kifekszenek napozni az emberek, a belvárosban is. A folyókat, csatornákat szintúgy, akár munkába járásra is használják. Tomi kapott egy listát, hogy miket támogat még pluszban a cég. Nem nagyon értettük, hogy a céges kajak kikötőt ingyen használhatja, egész pontosan mit is jelent. De a múltkori Alster parkban tett sétánk alkalmával, amikor is öltönyben, nyakkendőben kajakozó embereket láttunk, világossá vált, hogy komolyan gondolják, mint közlekedési eszközt. A biciklit is ugyancsak nagy előszeretettel használják, biciklis út, mondanom sem kell, mindenhol van, és ott, ahol autóval meg lehet állni, mindenütt van kint egy-egy bicikli tartó is. Nagyon sok biciklis van. Az Alster parkra visszatérve, emlékeztek mit írtam a Central Parkról? Tele van mókusokkal. Na itt ugyanez van, csak kacsákkal! Nagyon sok kacsa van. Lépten nyomon kacsákba botlasz, némelyikük szemtelenségben ráver a Central Parki mókusokra. Előszeretettel kunyerálnak, nyilván el vannak kényeztetve. A nagy tó mellett külön kis lápos, nádas van nekik leválasztva, csak hogy komfortosan érezzék magukat bent a városban. Egyszóval nagyon sokszínű a város. Mi első két nap sikeresen megnéztük a lepukkantabb részeket, ami után menekülhetnékem támadt haza. Tényleg nagyon kétségbe estem mit fogok én itt csinálni, de aztán másnap másik kerületekben a lélegzetem elállt, olyan kis takaros kertvároskákat láttunk. A belvárosban igazi nagyvárosi nyüzsgés van. Kiülős teraszos éttermek, kávézók, cukrászdák, óriási bevásárló, sétáló utcák, 5-6 emeletes üzletek, csak ámulsz bámulsz. Egészen hihetetlen, hogy lehet ilyen sok arca egyetlen városnak. Ezért nehéz róla kompletten gondolatokat megfogalmazni. A belvárosban is hatalmas tó, közepén óriás szökőkúttal. Ebédidőben a tó partján lévő lépcsősorokon végig emberek ülnek, esznek, kávéznak, beszélgetnek. Az éttermek tömve vannak. Ennek oka, hogy általában kötelezően egy órás ebédszünet van a cégeknél. Az eső egyelőre nem veszélyes mennyiség, volt olyan, hogy hajnalban dörgésre villámlásra ébredtünk, leszakadt az ég, de mire fölkeltünk reggel, már száz ágra sütött a nap. Egy szó, mint száz gyönyörű idő van, erre nincs panasz. A németek… hát az már más tészta. Vannak rendesek, akik Majácskát egyszerűen csak süsse-nek (édes) hívják és vannak akik futólépésben lehagynak a dm-ben a pénztár előtt egy orrhossznyival és beáll eléd, pedig babakocsival vagy. No komment. A dm egyébként bitang nagy, otthon nem voltam még ekkorában. Van külön babarész, ahol játszóház van a kicsiknek, meg pelenkázó asztal a még kisebbeknek. A pelenkázó asztal teljesen felszerelt. Higiéniás kézfertőtlenítő, popsi törlő, popsi krém, és ami a legdurvább, fel van töltve pelenkákkal is a legkisebb mérettől a legnagyobbig, nyilván a baby love-os pelusokról van szó, van még melltartó betét is, ha esetleg hirtelen cserélned kéne. Beregisztráltunk itt is a bababónusz programba, kaptunk is kártyát, társkártyát és kuponfüzetet, amivel már első vásárláskor 7 eurot sikerült spórolnunk. A spórolásról jut eszembe, itt az üres üvegeket, az üres ásványvizes palackokat és dobozos söröket, üdítőket is visszaveszik és darabja 25 cent. Így ösztönöznek a szelektálásra! Vannak jó és praktikus dolgok, de még olyan idegen minden. Tegnap este nagy honvágyam támadt, be is raktuk az új Mission Impossible filmet magyarul, hát nem úgy kezdődik, hogy nagy betűkkel kiírták, hogy Budapest és helikopterről körpanorámás felvétel a városról? Mondtam Tominak, hogy ez egy jel! Aztán álomba sírtam magam. De ma már jobb volt, érdekes ez a honvágy dolog, szakaszosan tör rád. Megéled, kibőgöd, aztán elmúlik és újra erőre kapsz. Főleg, ha gyermeked rád nevet és gőgicsél azon az édes lelket simogató hangján. Akkor akár a holdon is lehetnél, minden bánat egy csapásra tovaszáll és átadod magad a boldogságnak.

Ölelés,

Abigél

14 megtekintés0 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

A Pók

Subcribe
bottom of page