top of page

Ház vásárlás Madeirán

Miután Németországban eladtuk a házunkat, szerettük volna Madeirán is megtalálni az új otthonunkat.


Ez nem egyszerű történet, a gyerekek elég világosan kifejtették az igényeiket már Hamburgban, amikor arról beszélgettünk, hogy esetleg eladjuk az otthonunkat (Madeira Projekt 2.), elköltözünk (Madeira Projekt 3.) és új életet kezdünk itt a szigeten.


Imádták Madeirát (Miért éppen Madeira?), szóval ezzel a részével nem volt gond, alig várták, hogy végre rövidnadrágban és pólóban mehessenek iskolába télen is és elpakolhassuk jó mélyre a sapkát, sálat, nagykabátot. De azért volt egy-két kikötésük. Szerettek volna medencét és egy kutyust. Belementünk.


Először egy bútorozott házat foglaltunk arra a két hétre, amíg a konténerünk megérkezik a bútorainkkal, amivel berendezhettük a bútorozatlan apartmant, ahol addig szándékoztunk maradni, amíg meg nem találjuk álmaink otthonát. Minimum 6 hónapra kell Madeirán aláírni egy bérleti szerződést, ami négy hónap után a bérlő részéről felmondható. Miután berendezkedtünk az új, ideiglenes otthonunkban, elkezdtük a keresgélést.


Nagyon sokat bújtam az ingatlanos oldalakat, rengeteg ingatlanossal találkoztam. Ha megtetszett egy ház, azonnal írtam, hogy szeretném megnézni.


Az esetek nagy részében, az a ház már pont nem volt elérhető, de tudtak ajánlani másikat, amit a képek és az elhelyezkedés alapján vagy elmentem megnézni vagy nem.


Ez egy általánosan bevált, jól működő trükknek tűnik itt a szigeten. Kitesznek egy szuper képet csalogatónak, aztán közlik, hogy sajnos már lefoglalták vagy megvették. De nem érdekelt, ha legalább hasonlót tudtak mutatni.


Azt tudtam, hogy vannak nagyon tuti házak, mert az osztálytársak szülei folyton partikat szerveznek, mindig találnak valami okot (Szülinap, tavaszzáró, nyárnyitó, évzáró vagy csak szimplán egy medencés parti) és ilyenkor meghívják az egész osztályt, meg a testvéreket és a szülőket is. Gyönyörű házak, ápolt kertek, hatalmas medencék, kerti konyhák, sütögetők, elképesztő kilátás fogadott egy egy ilyen kerti partin, és nekem megközelítőleg sem tudtak hasonlókat mutatni.


Először azt hittem, hogy azért, mert nem fér bele a büdzsénkbe, hiszen tudtuk, hogy az utóbbi időben igen megugrottak Madeirán az ingatlan árak. De kiderült, hogy nem ez a gond, alapvetően nem sok eladó ház van, nem szívesen válnak meg a házaiktól az emberek, plusz egyre több külföldi jön, akik mind házat szeretnének, szóval a verseny is nagy. Mindezek ellenére, én tudtam, hogy mit akarok, és azt is tudtam, hogy meg fogom találni, hiszen 10 évvel ezelőtt ezt már végigcsináltam Hamburgban, előtte pedig Budapesten is. Igaz Pesten még csak lakásról lehetett szó, de ott és akkor is sikerült megtalálnunk a tökéleteset.


Nehéz esetnek bizonyultam, nem voltam könnyen meggyőzhető, vagy tetszett amit láttam és el tudtam ott képzelni az életemet vagy nem. Ha nem, akkor nem akartam húzni sem a saját sem mások idejét, megmondtam kerek perec és már kint is voltam. Nem hallgattam végig milyen remek a kilátás vagy hogy milyen drága a márvány amivel ki van rakva a nappali. Nekem nem tetszik, nem az én ízlésem, ne vesztegessük az időt.


Nem is lettem az ingatlanosok kedvence, pedig mindig kedves voltam, mosolyogva mondtam, hogy nem köszönöm, menjünk. Volt aki nem is hívott fel többet, volt aki még tett pár próbát, csak aztán adta fel, mondván, hogy nekem semmi sem tetszik. Már néha én is utáltam magam, nem jó érzés, ha az ember hónapokon keresztül tényleg mindenben talál valami hibát. Túl magasan van és hideg van, túl messze van a sulitól, túl kicsi a kert, túl nagy a kert, túl messze van a medence a háztól és én azt szeretném, ha a teraszon lenne, nem jó az elosztás, nem jó a fekvés, túl messze van a tengertől, túl közel van a tengerhez és mi lesz ha jön egy cunami... Volt bajom böven , de a szagokkal volt a legtöbb problémám. Ez lehet, hogy csak nekem ekkora mumus, de én nagyon érzékeny vagyok a szagokra. Fontos, hogy ha belépek egy házba, jó érzés legyen a levegőbe szippantani. Nem dohos, nem nyirkos, nem öreg, hanem friss, tiszta és otthonos.


Na de azt hiszem, már mindenki érti, mennyire idegesítő lehettem egy ingatlanos számára a sok hülye rigolyámmal, amikből nem voltam hajlandó engedni egy cseppet sem. Gondolhatnátok, hogy feladtam vagy egyedül maradtam, mert már nem volt ingatlanos aki szóba állt volna velem, de óriásit tévednétek! Soha nem adom fel és volt egy, igen egyetlen egy ingatlanos, aki kitartott mellettem. Újra és újra felhívott és elvitt megnézni valamit.


Esküszöm én is csodáltam a kitartását. Felvette a ritmust velem, volt hogy beléptünk egy helyre, rám nézett és csak annyit kérdezett, menjünk? Bólintottam és már kint is voltunk. Délután hívott újra és mutatott újat. Hihetetlen nem? Ő volt az én emberem.


Ő volt az egyetlen, aki megkért, hogy meséljek neki a hamburgi házamról, hogy pontosabb képet kaphasson arról, hogy mégis mi az amit akarok. Majd azt mondta: “Tudom mi kell neked. Van egy ház, ami szerintem nagyon tetszene, de sajnos nem eladó. Illetve 2 éve eladó volt, az egyik munkatársnőm volt megbízva az eladással, úgy volt, hogy a tulajdonosok válnak és eladják a házat, de aztán meggondolták magukat. A ház kikerült a rendszerünkből, az a lány pedig azóta már nem dolgozik a cégünknél, de felhívhatom, hogy tudja-e mi lett azzal a házzal.” Így is lett.


Kiderült, hogy a ház nincs meghirdetve azóta, de a tulajdonosok végül mégis elváltak, épp most tettek pontot az ügy végére, a feleség azóta már Lisszabonba költözött a férj is csak heti pár napot tölt a házban, amikor Madeirán van. Nincs elzárkózva az eladás gondolatától, de nem is sürgős neki. A feleségnek viszont annál inkább, mivel szeretné megkapni a ház értékének a felét. Végül a tulajdonos megengedte, hogy megnézzük, amikor épp nincs itt, de kikötötte, hogy csak azon a lányon keresztül, aki két évvel ezelőtt volt megbízva az eladással. Az én ingatlanosom, biztosított arról, hogy ez nem probléma, ők barátok a lánnyal, majd egymás között elintézik, amit el kell intézni.


Szóval elmentünk megnézni a házat! A házunkat, az új otthonunkat. Tökéletes volt, pont olyan amilyenről álmodtam, ott tündökölt a napfényben, tökéletes távolságra a tengertől, elég közel ahhoz, hogy 3 perc alatt a kedvenc strandomon lehessek a kutyussal, de elég magasan ahhoz, hogy ne féljek egy cunamitól. Viszont még 100m alatt, ami azt jelenti, hogy jó meleg van, a nap egész nap süti a medencét, ami közvetlenül a teraszon van.


Maga a ház, az elosztás, az óriási pince ami ugyanolyan gyönyörűen kipucolt, kiépített mint a miénk volt, csak háromszor akkora. Már láttam magam előtt milyen jókat fogunk ott játszani, van hely fitness résznek, játszósaroknak és simán elfér egy ping-pong meg biliárd asztal is, ami nagy álmunk volt mindig, de sose volt elég hely hozzá.


A kert is pont olyan, ami nekem megfelel, nem túl nagy, megfelelően kiépített, ahol van hely egy tökéletes kikapcsolódáshoz, kávézáshoz, isteni kilátással az óceánra és napfelkeltére. Az előkertben banán terem, van egy gyönyörű olíva fa, maracuja bokor fut végig a kerítésen telis tele maracujával... egyszerűen minden tökéletes. Hatalmas ablakok, rengeteg fény, modern kialakítás, semmibe sem lehetett belekötni. Nem is akartam.


Örültem, hogy kiderült, hogy nem vagyok idióta, nem bolondultam meg, továbbra is az az életigenlő, alapjában véve elégedett és pozitiv ember vagyok, aki voltam, csak időbe telt, míg megtaláltam amit kerestem. Ezen a ponton már örültem és büszke voltam magamra, hogy nem alkudtam meg, nem értem be kevesebbel és nem engedtem, hogy valami mást rám erőltessenek. Ez volt az a ház amit kerestem.



4 hónapba telt, de megtaláltam. A tulaj ugyanazon az áron ajánlotta fel, amin 2 éve meghirdette. Ez nagyon nagy dolog volt, mert már sokszor gondoltunk rá, hogy hamarabb kellett volna jönnünk, még mielőtt az ingatlan árak így elszaladtak. Viszont ezt a házat nagyon korrekt áron kaptuk meg, nem volt túlárazva. Annyira nem, hogy a Bank többre értékelte, mint amennyiért nekünk fel lett kínálva és abból mi még alkudtunk is, mert a tulajdonos saját bevallása szerint 10 éve, mióta a ház felépült, nem csinált rajta semmit. Már esedékesnek látszott egy külső-belső festés, a konyhában is itt-ott voltak hibák, felmerült, hogy esetleg a padlót is újra rakatjuk, meg ezt-azt fel kell újítanunk, ezért még engedett az árból. Azt hiszem egy kicsit ki is akart tolni a feleségével, mert egyáltalán nem bánta, hogy jóval többet is kérhetett volna.


A hivatalos adásvétel közjegyző előtt történt, az ingatlanosunk és az ügyvédünk jelenlétében, aki a fordításról is gondoskodott egyben. Minden simán ment, de én azért részemről egy-két dolgon jogászként fennakadtam... volna... ha közben már nem tapasztaltam volna annyit itt, hogy tudjam, hogy itt a dolgokat nem német mércével mérik. Itt a szónak és a kézfogásnak még jelentősége van, meg kell tanulnom bízni ebben. Gondolok itt olyanokra, hogy Németországban az átadás egy külön procedúra, anélkül nem érvényes az adásvételi szerződés, tanúk elött adják át a kulcsot, a helyszínen, ami hivatalosan dokumentálásra kerül, amit minden jelenlévő aláír és ez az adásvétel részét képezi.


Itt meg miután aláírtuk a szerzödést, a tulaj közölte velünk, hogy még nem tudta az összes cuccát kipakolni, most odaad egy kulcsot, egyet megtart és egy még van a takarítónőjénél, akit még oda akar küldeni, hogy kitakarítson, miután ő mindent kipakolt úgyhogy ha majd végeztek mindennel, bedobja a kulcsokat a postaládánkba. Na azért itt nem jogászkodni... De mivel már rutinos szereplő voltam, csak mosolyogva kezet fogtunk, a legjobbakat kívántuk egymásnak és megbeszéltük, hogy majd iszunk egy ponchát valamikor a parton. Természetesen a kulcsokat megkaptuk, minden úgy lett ahogy megígérte és én gazdagodtam egy újabb pozitív tapasztalattal és tettem egy újabb lépést a bizalom útján ebben az új világban.


Azért a felújítás során kiderült, hogy ez az út igencsak göröngyös, csetlik botlik rajta az ember eleget, volt stressz bőven, de majd 5! hónap felújítási munkálatok után, karácsony előtt két héttel sikerült végre beköltöznünk. Még nem vagyunk teljesen készen, de már itthon vagyunk, itt ülök a teraszomon, nézem a csodálatos napfelkeltét, ahogy ezeket a sorokat írom nektek és még nem telt el egy év mióta elindultunk Németországól.



Szóval úgy összességében véve jól állunk. Jó évet zártunk, most egy kicsit pihenünk, élvezzük a munkánk gyümölcsét, de hamarosan megírom a felújítás körüli hercehurcát is.


Az ingatlanos elérhetőségét is szívesen megadom privátban. Ha valaki, akkor ez a fickó igazi profi a szakmában és véleményem szerint a legjobb real-estate agent a szigeten.


Puszi mindenkinek, aki olvassa a történeteimet, írjatok nyugodtan, ha kérdésetek vagy észrevételetek van. Örömmel olvasom őket és mindig szívesen válaszolok.


Ha érdekelnek rövidebb, naprakész bejegyzések tőlem, kövessétek a Madeira blog Abigélet nevű Facebook oldalamat és a YouTube csatornámat.

Abigél


1 288 megtekintés1 hozzászólás

Kapcsolódó bejegyzések

1件のコメント


kandajozsef
2023年2月09日

Érdemes volt elolvasni, bár sajnos nem nézegetek házat Madeirán..... Gratulálok ehhez a kitartó kereséshez, és örülök hogy sikerült.

いいね!
Subcribe
bottom of page